Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - Nádudvari Anna: Szerelmeslevelek (elbeszélés)
Hát ez igazán szabályos randevú volt, sétával, mozival, presszóval, konyakkal, és hogy ennyire nem élvezte, azt bizonyítja, az ilyesmi egyáltalán nem neki való? Nem alkalmas az úgynevezett szórakoztató társas együttlétre? * „Kedves Irén! Őszintén megvallva nagyon nehezen írtam meg ezt a levelet. Képzeld el hogy hétfőn este elkezdtem a levél írását hozzád de sehogyan sem akart meni de végül is sikerült. Én nem alkotok személyedről véleményt, hiszen alig ismertelek meg, megvallom őszintén megkedveltelek meg tetszettél nekem. Eléggé átgondoltam az egészet és határoztam. Én nem tudom mi a véleményed ha talán te is akarod hogy testileg is meg ismerkedjünk te sem vagy abban a korban hogy ezt a kapcsolatot hallo- gassuk ez viszont tolled nagyon is függ. Lehet hogy nem kaptál még fiútól ijen levelet, de én meg Írtam mellyet a szivem diktált. Várom a válaszodat mellyet komojan gondoljál át. Alkalom az lesz rövidesen. Levelem befejezem nagyon sok puszi Bandi” Irén nem látott a munkától, közeledett a tanév vége, nem sokat foglalkozott a levéllel, szinte gondolattal anul rakta félre. Azt azért megállapította, az izgalom nem tesz jót a fiú helyesírásának, a legelső levele volt ennyire hibás. Itt is igazán nagy lehetett a tét, igencsak körül írja azt a „testileg ismerkedést”: „nem tudom ..„ha talán ...” Aztán három képeslap érkezett egy napon. Először a képeket nézegette, s el nem tudta képzelni, kiknek juthatott eszébe hirtelenében így egyszerre. Hát, mind a hármat Bandi írta.Amin tájkép volt, hátul ez állt: „Üdvözletem küldöm. Társas kirándulás céljából vagyunk itt. Puszilak Bandi” Aztán: „Nem tudom, hogy miért haragszol rám, hogy nem írsz Bandi”. Végül: „Üdvözöllek, csókollak Bandi”. Ez már veszélyes, a következő lépés az lehet, hogy beállít a lakására, Jenőékhez, ijedt meg Irén. A levelezőlapokat biztosan úgyis elolvasták, ki tudna annak ellenállni? És nem mond le erről a Bandizásról, hiába szólította minden levelében Andrásnak, és ez rendkívül gusztustalan,.puszillak”! Irén szinte maga előtt látott valami kicsorduló nyálat, hallotta a cuppogást, s annyira elfogta az undor, fel kellett ugrania, védekeznie még az elképzelés ellen is. „Kedves András! Nagyon köszönöm a szép képeslapokat, de inkább ne írj többé. Előző leveledben te is megállapítod, hogy alig ismertél meg, én viszont azt hiszem, jól ismerem magam, és tudom, úgysem lennék képes téged megszeretni. Ne haragudj ezért. Minden jót kívánok, üdvözöllek: Irén” „Kedves Irén! Megkaptam azt a levelet melyet kevésbé vártam tolled de érzésem az, hogy nem gondoltad azt bizonyára komolyan. Biztosan félreértettél mint korábbi egyik leveledben, nem tudom hogy miért kell enyire szívtelen lenni hozzám ha valamit rosszul csináltam írd meg elnéző leszek iránta. Nekem szügségem van valakire aki tud irányítani illetve komolyan tudja felfogni az életet és azt hiszem hogy benned megtaláltam. Nagyon rosszul essett pénteken kaptam meg a levelet pontosan papirom volt vasárnap éjfélig, és emiatt nem vettem igénybe. Következő péntek 17 órától vasárnap éjfélig van eltávom és ha te is akarod találkozhatnánk illetve oda utaznák hozzád. Nem fogod megbánni. Bízom benned hogy megértesz csókollak „Bandi”. Noha Irén ez időre meglehetősen szakértőnek tartotta magát a Bandi-levelekben, most mégis nehezen fogta fel, mi is akar lenni ez a „pontosan papirom volt”,aztán megértette,szabadságos papírról van szó, de hogy mivel keverhette össze az „elnéző leszek” kifejezést, miért lesz aziránt elnéző, ha ő csinált rosszul valamit, arra nem tudott rájönni. Sose lesz már vége ennek az értelmetlen levelezésnek, no, az elején még szórakoztatta,de most már! Csak az idejét rabolja. így jár, aki nem válogatja meg, kivel álljon szóba, kivel keveredjen ismeretségbe, mert aztán az ilyen Bandi-féle emberek nem ismernek mértéket a bizalmaskodásban, nem érzékelik, hol a helyük a másik életében. Hogyan írhat olyat, hogy nem fogja megbánni a találkozást, hát ennyire nem látta, milyen két világ ők ketten? „Kedves András! Most te értettél félre engem, nem arról van szó, hogy valamiért megsértődtem, nem csináltál semmit rosszul. De egyszerűen, nincs értelme nekimenni egy olyan kapcsolatnak, ami csak kínlódás lenne mindkét fél számára. Én egyáltalán nem vagyok alkalmas arra — és őszintén szólva nem is érzek hozzá semmi kedvet — hogy egy felnőtt embert irányítgassak. Azt meg, hogy én komolyan fogom-e fel az életet, vagy sem, egyetlen találkozás alatt igazán nem dönthetted el szerintem. Különben, ha akarnék sem tudnánk találkozni, elutazom, a következő pénteken én már külföldön leszek. Üdvözöllek: Irén" 25
