Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - Németh László: A Semmelweis-probléma (esszé)
véve ki, amely azóta, hogy asszony szül, előfordult, s amíg asszony szül, elő fog fordulm. ) Semmelweis főműve, A gyermekágyi láz kórtana, fogalma és megelőzése, ennek a tanulmánynak a részletesebb, jó tizenöt, húsz évre nőtt kidolgozása. Az írás-iszonyt legyőző Semmelweis, ha már kiadta, egy alapos, minden gondolkozó agyvelőt meggyőző műben akarta tanítását a szülészekre rákényszeríteni. Terjedelme lehet, hogy nem szolgálta a célt: a bizonyított tételt túl sok helyen, túl sokféle összefüggésben kellett viszontlátni; az egyvégtében folyó, fejezetekre nem tagolt szöveg a belelapozóra szóáradásként hatott, holott a könyvnek, mint tartalom, vagy inkább tárgyfelsorolása mutatja, jól átgondolt szerkezete van; — ami megdagasztja, az alaposság szándéka: a felfedezése után az ál-kórokok, nemcsak a gyermekágyi láz járvány voltának, de az egyéb időjárási, tellerikus okoknak részletes cáfolása, s a könyvnek itt már csaknem a felét teszi ki a tanáról foglalkozó irodalom áttekintése, ellenfeleinek egyenkénti kiütése. A rövid előszó azt okolja meg, mi némította idáig: bizalma az igazság erejében, s húzódozása minden írt dologtól; s mi kényszeríti most rá, hogy ezt az ellenszenvét legyőzze: hallgatását ellenfelei ellene használták ki, s egy másik ok; az ő pesti klinikáján nőtt a halálozások száma. Ha magyarázat nélkül hagyja: ezt is az igazság ellen fordíthatják, melynek a sors képviselőjéül választotta. Az irodalom áttekintése előtt még egyszer megismétli irtózatát a polémiától, amelyre rákényszerül. Ez az irtózás, ha egyszer leküzdte: úgy látszik, felszabadítja élességét. Érdekes tanulmány lenne: a szülésznek leikébe helyezkedve egy egyszerű, de váratlan igazság elterjedésének az akadályait, az objektív érveket s a hozzájuk kevert indulatokat ábrázolni. Semmelweis természetesen előlegezte ezt az elnézésre hajlamosító tanulmányt; ő, aki felfedezését logikája egy villanásának köszönhette, ellenfeleit logikájában támadja meg, s ahol az következetlenné válik, rosszakaratot tételez fel. Különösen az háborítja fel, ami elégtételéül is szolgálhat; ha olyanok, akik elméletükben s gyakorlatukban felfedezését alkalmazzák, azt, s őt magát egészében: elveszteni iparkodnak. S valóban az, hogy a 47—49-ben győzelemre álló tanítást 1861-ben egy szülészgyűlésen szinte egyhangúan elvetik: emberi indulatok, gyűlölet és megfélemlítés hatásának látszik. Ebben persze Semmelweis hallgatása után harcmodora élességének is része lehet. Először Scanzonival szemben válik sértővé, türelmetlenné a hangja. Scanzoni, mint prágai asszisztens, Sey- ferttel együtt még 48-ban elsőként szólalt fel az új elmélet ellen. Azóta nagy karriert futott be, mint würzburgi szülészés nőgyógyász folyóiratot szerkesztett, tankönyveket írt, s Semmelweis szerint is Németország első szülészének tartják. Scanzoni ezt az elsőségét még 1853-ban is érdeméül rója fel. Erről írja Semmelweis: bizonyára eljön az idő, midőn Scanzoni enyhén szólva, legalábbis szánni fogja, hogy az emberek emlékezetéből nem törülheti ki azt a tényt, hogy az első volt, aki tanításomat a gyermekágyi láz megelőzéséről elvetette. Itt ugrik ki az első „öndicséret”... „Tanácsos úr tudja, — eltökéltem, minthogy ellenfeleim nem teszik, hogy magamat dicsérem”, az öndicsérettel olyan messze megy, hogy azt állítja, Jenner himlőoltását kivéve, az egész orvos- tudományban nincs harmadik dolog, amely egy betegség megelőzésével ennyire alkalmas volna ilyen nagyszámú életet megmenteni. Mint a „tanácsos úr” megszólítás mutatja, ez a 40 oldalas polémia, a Nyílt levelek őse, személy szerint fordul ellenfeléhez, s meg is marad ennél a felelősségrevonó tanácsos úrázásnál. Közli egy tanítványa levelét, valóban meglepő értelmes levél. „Látja, tanácsos úr — teszi hozzá —, hogy néhány heti teoretikus előadás elég volt, hogy a sebészetnek ezt a kandidátusát annyira felvilágosíthassam, hogy a tanultat sikeresen alkalmazza, míg Önnek, tanácsos úr, aki Németország első szülészének számít, közel tizenhárom év nem volt elegendő, hogy a tévedéseitől megszabadítsa.” De még kegyetlenebb, amit egy hívéért kap, akit az általa irányított testület díjjal jutalmaz. „Ha Ön nagyságát azoknak az elbutítására építi, akik 5
