Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Székelyhidi Ágoston: Rudak versengése (Vagy: mitől korszerű a sport!)
csikat csodálnak, hirdetnek, használnak majd világszerte. Nincs ebben semmi rendellenes sem. Ha fordítva történne, abból származna baj. Érdekünk, igényünk, ennél fogva törekvésünk ugyanis az állandó fejlődés mindenben, ami az ember jó lehetőségeit megvalósítja, megvalósíthatja. így a gépek, az eszközök világában is. De az emberi lehetőség emberi tartalmú. Egyszerre szellemi és testi, erkölcsi és társadalmi. Iránya és célja pedig éppen a társadalmi szerepű elemek kiteljesesítésében, a pusztán természeti megkötöttségek visszaszorításában, meghaladásában áll. Magának a társadalmi-emberi minőségnek istápolásában, történelmi kiszabadításában. Erre azután nemigen vonatkozhatnak a puszta mennyiség törvényei és mértékei. Az abszolutizált mennyiségé pedig abszolút nem. Mit tanúsítanak azonban azok az esetek, mikor a tárgyak, gépek, eszközök, szerek fejlődési törvényét és mércéjét átplántálják, átlopják az emberi fejlődés minősítésére, sőt befolyásolására? Nyilván a dolgok összezavarását. A fölületes, rosszabb esetben a torz világszemléletet. Az embertől eltávolodott, elidegenült értékrendet. És mit eredményezhetnek végül? Zavart, torzulást, elidegenülést az emberben magában. Szembefordítják a testet a lélekkel. A részembert a teljes emberrel. És bizony a testi ember, a részember javára. Ezeknek a romboló, hamisító erőknek egyikét a teljesítmények abszolutizálása képviseli. Hogy a sportban az érték egyedül a több, a nagyobb, a magasabb elérésében áll. Márpedig akkor semmilyen ár sem lehet drága a több, a nagyobb, a magasabb teljesítményért. Az ember maga sem. Túloznék? Ó, dehogy. Mindössze az ok-okozati kapcsolatokat igyekszem megvilágítani bizonyos események között. Miután meggyőződésem, hogy a versenysport embereit belülről kikezdő bajok jobbára az abszolutizált teljesítmények forrásából, a gépek, eszközök, szerek versengéséből eredtek és erednek. Mutatja ezt afölbukkanás ideje is. A műanyag, az ipari energia, az automatizálás már megtette a magáét a sportban, mikor megjelent a test befolyásolása, az életműködés irányítása. Bevezették a mesterséges serkentést, a teljesítménynek alárendelt étrendet, a testrészek és izomcsoportok különálló kezelését. „A Nemzetközi Olimpiai Bizottság az 1960-as római olimpián dopping következtében előfordult haláleset után — ha nehezen is — cselekvésre szánta el magát. A legfontosabb döntés (1977-ben) kétségtelenül az, hogy a.. . hormonkészítmények tiltó listára kerültek. Ezeknek a teljesítőképességet fokozó szereknek a szedése rendkívül káros. Következményeképpen megbomlik a szervezet hormontermelő egyensúlya . . . Sajnálatos, hogy a sportot, az olimpiát irányító sportszervek szinte rendőri, nyomozói tevékenységet kénytelenek ellátni... Akadnak ugyanis sportolók, szakvezetők, akik a siker reményét a gyógyszerekben, csodapasztillákban látják.” E beszámolója mellett a Népsport közli is két világhírű sportoló fényképét, aki a hormonkészítmények túlzott adagjától halt meg. Verseny közben. Útban talán a legjobbnál is jobb eredmény felé. Nemcsak vállalva, meg is adva az árát, örökös előlegképpen. Derűs kitérőre hívnám most az olvasót, ha az alábbi hírecske valódi tartalma engedné. De fájdalom, a fölszín alatt súlyos és általános kórt is érint. „Walter Schmidt, a kalapácsvetés nyugatnémet világcsúcstartója sajtóértekezleten elmondta, hogy szenzációs eredményeit elsősorban igen bőséges étkezésének köszönheti. Schmidt naponta nyolc liter tejet, négy liter gyümölcslevet iszik és hat szelet sült hússal, hat tojással, két kiló gyümölccsel biztosítja kondícióját. A 192 centiméter magas dobóat- láta súlya 130 kiló.” Eddig a hír. Könnyűszerrel ideiktathatnék néhány látványos és kaján összehasonlítást a nem emberek körében szokásos táplálkozási módszerek és adatok gazdag tárából. Nem teszem. Mivel semmi helye a csipkelődésnek, tréfálkozásnak ott, ahol az embert puszta testi lénnyé, táplálkozó-meghízó-megerősődő-erőt kifejtő tömeggé és mechanizmussá alacsonyítják. 63
