Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya (Befejező rész)
dezzen. Hiszen nem egyedül az intézménynek, hanem a község kultúrájának is reformálja lehet. Ebben tanulhat a fiatal pedagógustól. Mindenesetre az eddigi is — a korábbihoz képest — fejlődés, mert a kultúrálatlan művelődési ház évekig nem csinált semmit. Most az új igazgató kipróbálhatja, hogy egy fecske mennyire csinálhat nyarat. Akkor nyerhet igazán, ha megfogalmazódik, hogy az életmód és kultúra milyen új, közösségi egységet alkothat, amelynek előmunkálataihoz partnereket találhat a pedagógusokban, az agrármérnökökben, a szövetkezetben és az iparban dolgozó fiatalokban. Létrejühet egy olyan csoport, amely nemcsak társadalmi felhajtóerőt képvisel, hanem átfogó terveket dolgoz ki és esetleg meg is valósít. A kultúra és a művelődés hiányát ugyancsak pontosan mutatja a jövőkép hiánya. A falunak nincs annyi önismerete, új információja, mankókat adó műveltsége, amelynek segítségével legalább körvonalaiban megfogalmazhatná: a településnek milyen gazdasági-társadalmi, kulturális-emberi holnapja lehet. A közhelyek mögött konkrét gazdasági lehetőségek ismeretét sem fedezhetjük fel. A hetvenes évek végén — azt hiszem — a magyar falunak az lesz a legégetőbb gondja, hogy hiányozni fognak a megfogható életforma-és kultúra-programok, minták. Annak az életmódnak, közösségi életnek a terve, amely Fülöpszálláson tartaná a fiatalokat. A falu most juthat el újra oda, hogy a belső kohéziót erősíteni kezdje. Érlelődik a történelmi lehetőség, hogy a termelés, a közösség és a kultúra megint egységbe kerüljön. De valószínűleg más, kevésbé közvetlen, áttételesebb, magasabb színtű, sokrétűbb egységbe. Ennek azonban számtalan feltétele van. A mezőgazdaságban folytatódnia kell az integrációnak, az iparosításnak, bár Fülöpszállásnak, mint középfalunak, jelenetős szerep nem jut, iszhen aligha lehet élelmiszer-gazdasági nagyvertikum vagy akár agrár-ipari kultúrközpont. így kétséges az, amit egy szakember így fogalmazott meg’ „Az integráció urbanizációs hatása inkább a közepes és kis településeken bontakozik ki.”13 14 Mindenesetre segítené ezt, ha a falu egyetlen középfokú iskoláját, a mezőgazdasági szakmunkás- képzőt megtarthatná, amennyiben a megyei tanács a növénytermesztő gépészek egyik nevelési központjává fejleszti. A mezőgazdaság iparszerűségének fokozásával egyidőben a szocialista demokráciát, a vezetés kollektivitását is erősíteni kell. Hiszen már ma érezhető, hogy se a kétkezi munka gépesítése, se a növekvő jólét önmagában nem elégíti ki az embereket. Ahogy az autó és a televízió sem. Fülöpszállás pusztán a saját anyagi, s szellemi erőinek koncentrálásával nem tehet eleget a szükségleteknek, bár a termelőszövetkezetnek és az ipari üzemnek az eddiginél sokkal jobban segítenie kell a települést. Emellett azonban nem maradhatnak el a központi beruházások sem, többek között fel kellene építeni az új művelődési házat, ami feltehetően előmozdítaná, hogy az új, szocialista, termelési rendben közösségi élet alakuljon ki, amely új igényeket, szokásokat, kohéziós erőket, művelődési formákat hozna létre. De két új művelődési ház sem válthatja meg a falut. A községi tanács által javasolt — és eddig leszavazott — kulturális együttműködési megállapodás aktuálisabb, mint valaha. Ám ez is csak a művelődés irányításának integrálását fokozhatja. Elkészült a falu 1980-ig érvényes, középtávú közművelődési terve is, de ez annyira gondolat nélküli és semmitmondó, hogy ebből nem is tudtam idézni. (Sürgető feladat tehát, hogy kollektíván kidolgozódjon egy életforma- és kultúraprogram.) Nem hiányozhatnak a szellemi befektetések sem. Haszontalan bizonyára nem lenne, ha kiművelt, közösségi szándékú embereket hívnának — vagy visszahívnának —a faluba. A helyi értelmiség, s nemcsak értelmiség továbbképzését azzal szorgalmazhatnák, ha a 13. i.m. 196. í. 14. dr. Márton János: Az integrálódó mezőgazdaság (Bp. 1977) 182. I. 58
