Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 11. szám - Pomogáts Béla: Megbékélt lázadó (Féja Gézáról)

fedezte fel a rejtőző összefüggéseket. Szép érdeme, hogy részben ő keltette fel a közvélemény érdeklődését a századvég félig-meddig elfelejtett realista elbeszélői: Iványi Ödön, Justh Zsigmond, Papp Dániel és Gozsdu Elek iránt. Három- kötetes irodalomtörténete ma is eleven olvasmány, különösen portréalkotó, ember- ábrázoló erényei miatt.

E szorgos munkában és szenvedélyes közéleti szereplésben lobogó lángot a történelem csavarta lejjebb a későbbiek során. Féja Géza nem kevés ellentmondással, ideológiai és politikai teherrel lépte át az új korszak küszöbét. Nehezen tudta magát elelhatárolni tévedéseitől, hamis elképzeléseitől, és egy ideig idegenek maradtak számára az új társadalom célkitűzései is. Részben ez, részben a dogmatikus korszak kirekesztő irodalompolitikája okozta, hogy hosszú évekre a szellemi élet határán kívül kellett maradnia. Békéscsabán húzódott meg, könyvtárosként tevékenykedett, s a majdani visszatérés reményében dolgozott novelláin, gyűjtögette emlékeit. 1957-ben tért vissza az irodalmi életbe, s a korábbi fáradhatatlan publicista és kritikus ezután ki- merülhetetlen, mind jelentékenyebb szépírónak bizonyult. Féja Géza valódi szépirodalmi munkássága most bontakozott ki igazán. Kiderült, hogy a lázas vitatkozó és szenvedélyes szónok szerepei mögött valódi prózaíró rejlik, aki oroszos színekkel, nemegyszer „krúdys” hangulatokkal, s mindenekelőtt a századvég realista elbeszélőinek lélekábrázoló hagyománya nyomán jeleníti meg a kisvárosi életet, ennek az életnek furcsa egyéniségeit, különceit. Bresztováczy és az ördög (1957), majd Sűrű kerek erdő (1976) című elbeszéléskötetei a magyar novellairodalom egy nagy hagyományát: a „his- tóriás” hangulatú lélektani realizmust újították meg, gazdagították Féja személyes tapasztalataival és felismeréseivel.

Históriás hangulatot árasztott két kuruckori történelmi regénye: a Kuruc idő (1967) és a Csillagok vigyáznak (1968) is. A Rákóczi-szabadságharc előtörténetét idézte fel bennünk, azt a nehéz korszakot, amely aWesselényi-összeesküvés bukásától Thököly Imre vereségéig tartott, s amelyben a szegények lázadása jelentette az igaz történelmi cselekedetet. Laza epizódokban szerkesztette meg epikus anyagát, néhány szeretettel megformált történelmi hőst emelt ki a korból, közöttük a szabadság mellett mindhalálig kitartó Kuruc Feja Dávidot: családjának kassai főbíró ősét, aki őnéki magának is egyik személyes példaképe volt. Ezekkel a történelmi regényekkel ért be bizonyára legnagyobb szépírói vállalkozása: a Visegrádi esték (1974) című történelmi regény, amely egy képzelt vita keretei között jelenítette meg Kossuth Lajos és Görgei Artúr alakját, és vetette fel az 1848—1849-es szabadságharc drámai kérdéseit. Kérdéseket, amelyek százharminc éve izgalomban tartják a közvéleményt; annak kérdését mindenekelőtt, hogy a nagy szabadság küzdelemnek miért is kel lett végül elbuknia. Féja Géza új és hasznos elbeszélő formát talált: a vitaregényt, amely az egymásnak ütköztetett érvek és igazságok csatája révén jut megnyugtató eredményre: ismeri fel a történelem mélyebb igazságát. Maga ez a regény is vitákat kavart, elsősorban Görgei „rehabilitációja” következtében. Holott Féja vállalkozásának nem ez a „rehabilitáció” ad igazán értelmet, hanem a nemzeti és történelmi ábrándok ellen folytatott küzdelem, a helyesebb nemzeti önismeret kialakítását sürgető érvelés. Irodalmunknak egy egész újabb áramlata szolgálja ezt a reálisabb nemzeti önismeretet, közéjük tartozik Féja Görgei-regénye is.

A szépirodalmi művek társaságában születtek az önéletrajzi írások is, amelyek lírai személyességgel vagy polémikus kedvvel keltették életre a távolabbi és közelebbi múlt eseményeit. Először a család múltját és gyermekéveinek krónikáját dolgozta fel Bölcsődal (1958) című munkájában, majd ifjúságát s a népi írómozgalom szerveződésének történetét a Szabadcsapat (1965) lapjain. Az első inkább költői színekkel, a második jobbára vitázó szenvedéllyel készült, minthogy írója a két világháború közötti korszak néhány hősének: így Szabó Dezsőnek és Bajcsy-Zsilinszky Endrének, valamint mozgal45