Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - MŰHELY - Katona Imre: Egyfiatal néprajzi kutató pályaképe (Kósa László munkássága)

segíteni igyekszik a mind szakszerűbb önkéntes gyűjtőmunkát, számolván a következő egyszerű ténnyel: a hívatásosak oly kevesen vannak, hogy minden részletkérdésre nem futja idejükből és erejükből. Különösen szívügye a vidék és a határainkon túl folyó néprajzi tevékenység szakmai segítése. Azt hiszem, nemcsak én vagyok egyedül, aki ilyen irányú biztatást kaptam tőle.

Nem kerüli el figyelmét napjaink ún. neofolkorizmusasem, sőt Voigt Vilmos mellett neki köszönhető e „divathullám” összetettségének, jellemzőinek legjobb ismertetése.

Azon kevesek közé tartozik, aki nagyjából egyenlő biztonsággal mozog a néprajz- tudomány három ágazatán belül: a gazdasági-szellemi és társadalmi néprajznak egyaránt avatott ismerője. Talán csak a társadalmi néprajz területe az, melyen még tovább haladhat, hiszen az Apáról fiúra c. nagysikerű néprajzi bevezetésből is épp a társadalom fejezetét hiányoljuk legjobban. Kosa azonban egymaga nem pótolhatja az eddigi mulasztásokat, többünkre vár a Magyarság Új Néprajza egyik köteteként az ún. népi társadalom rendszeresebb ismertetése.

Azt hihetnők, hogy Kosa Lászlónak ennyi nagyívű kérdés kimunkálása közepette nem is jutott ideje valamilyen szűkebb, részleteiben is kidolgozott szakmai témára, ám — szerencsére — nem ez a helyzet! Szakdolgozatként kezdte írni, doktori értekezésként folytatta, majd kandidátusi disszertációként védte meg a magyar burgonyatermesztés történeti néprajzáról írott korszerű összefoglalását, melyet minden bizonynyal majd nyomtatásban is közread.

Ezúttal három — részben társszerzőkkel írt—munkájáról kell külön is megemlékeznünk.

1. Az Apáról fiúra—Néprajzi kalauz c. népszerű néprajzi bevezető Kosa László és Szemerkényi Ágnes munkája. Az 1. kiadás 1973-ban, a 2. pedig 1975-ben jelent meg; mindkettőt elkapkodták, pedig nem is kevés példányban adták ki. A könyv sikerének titka népszerűsítő, hiánypótló, olvasmányos jellegében keresendő. A népi társadalmat kivéve, úgyszólván minden fontos fejezetre kitérnek és szép képekkel, irodalmi és egyéb idézetekkel színesítve, könnyed, érthető stílusban szólnak az igazán nem könnyű kérdésekről is. Fiatal szerzők szólnak itt elsősorban fiatal olvasókhoz, míg elődeik — Ortutay Gyula Kis magyar néprajza és más összefoglalások is — elsősorban a művelt nagyközönségnek íródtak.

,,A néprajz nem iskolai tárgy. Nem is lesz azzá”, jelentik ki a szerzők. Ezért is van, hogy e tudományon belül minden alapfogalmat újra és újra el kell magyarázniok. De más a megértéshez szükséges élményanyag is ma, mint a nagy változások előtti évtizedekben volt: pl. nekünk még nem jelentettek néprajzi témát a vásárok, hiszen életünk során tucatjával láthattunk ilyet, a mai fiataloknak már ez is inkább könyv-, mint személyes élmény. így tehát külön fejezetet is szenteltek neki.

E kitűnő kötet részfejezetei kerek egésszé állanak össze és a két társszerző is jól ösz- szehangoltan működött; ha fel nem tüntetik nevüket, nagyon nehéz lenne megállapítani, ki melyik fejezetet írta?! Kosa László azonban itt is hű maradt önmagához: tőle valók az általános jellegű fejezetek (a népi kultúra történeti rétegei, tudományos kutatásuk, a magyar népcsoportok ismertetése, a magyar népi és az egyetemes kultúra fejezete stb.), és jobban vonzódik az ún. tárgyi néprajzi témákhoz (pl. település, ház, házbelső, pásztorkodás, betyárélet stb.), mint a folklórhoz, bár részt vett folklór jellegű fejezetek (tánc, vásár stb.) kidolgozásában is.

Kosa szerint a néprajz a mindennapi életet, annak történeti menetét kutatja, „mesz- sze világokkal is összeköt és arra tanít, hogy az elfogultságot és gyűlölködést legyőző testvéri érzés csak akkor tartalmas is időálló, ha más népek, távoli emberek ismerete van mögötte.”

82