Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - Zám Tibor: Krisztusunk hatodik sebe (novella)
ZÁM TIBOR KRISZTUSUNK HATODIK SEBE A Magyar Filmtröszt autói szélvészként száguldoztak; megugatásukról alegéberebb tanyai komondorok is lekéstek. Kutyáink a sorozatos kudarcoktól hibbantan előbb a farkukat kergették naphosszat, majd vackaikra szédültek, búskomorságba estek, s még a postás jövetelére is némák maradtak, mintha süketek lettek volna. Az értelem második rövidzárlata egy traktorösnál következett be. E derék fiatalember hamarabb ment haza ebédelni, mint máskor. Lassú észjárású lévén inkább a leégett rántás füstjét szaglászta, s nem fogta fel rögtön, hogy a szétdúlt ágy, a kapkodva öltözködő asszony, és a köszönés nélkül távozó szakállas férfi látványa eleje egy családi drámának, amelyet a Magyar Filmtröszt egyenes adásban közvetít neki. A traktoros először a rántásos lábast dobta ki, másodszor a szétdúlt ágyat, harmadszor a feleségét, s csak utoljára vette űzőbe a stábhoz tartozó szakállas férfit, noha szerepét a dramaturgia szabályai szerint éppen fordított sorrendben kellett volna eljátszania, amit mi sem bizonyít jobban, hogy amikor a nagyon frissen borotvált rendező felsorakoztatta eléje a stáb mind a tizenkét szakállas férfiúját, akkor a traktoros zavartan eresztette le a franciakulcsot, amelyet a köszönés nélkül távozó idegen férfi leápolása végett hozott magával: nem ismerte fel a maga emberét. Harmadszor a tanyavilág legravaszabb öregje dilizett be. Paja bácsi, azaz Kupec- Kovács a jó üzlet tudatában mart fel düledező, lakatlan tanyájáért húszezer forintot, de miután a kamerák előtt eldózeroltattak a romok, az egyik filmes felvilágosította az öreget, hogy balek, mert a tanyának sajátos hangulatáért a Magyar Filmtröszt ötvenezret is adott volna neki, ha annyit kér. Paja bácsi ott a helyszínen sírógörcsöt és infarktust kapott, majd a városi kórház intenzív osztályán pityergett tovább veszteségén, meg azon, hogy nem ismerte fel időben a hangulat kereskedelmi értékét. Nem sokkal ezután a helyi termelőszövetkezet nyugalmáról híres főagronómusa veszítette el a fejét. Ült este a tv előtt, nézte egy másik tsz szorgos asszonyait, és erről eszébe jutott, hogy náluk fonnyadnak a melegágyból kiszedett palánták, mert a kertészeti brigádban dolgozó nők sírni járnak a kamerák elé napi kétszázért, ahelyett, hogy százért palántáznának a paradicsomtermesztésre kijelölt nagyüzemi táblában. A nyugalmáról híres főagronómus ezen annyira berágott, hogy a sörösüveget, amelyet éppen a szájához akart emelni, belevágta a képernyő közepébe. Amikor pedig a feleség rányitott, megtudakolni a csörömpölés okát, őfeléje is röpített egy üveg Kőbányait, mert eszébe jutott, hogy felesége a kertészeti brigád vezetője, s az asszonyok az ő vezényletével járnak sírni a kamerák elé. A főagronómus a másodjára megcélzott képernyőt nem találta el, de hírnevét, hogy mindig megőrzi nyugalmát, örökre elveszítette. Kutyám már hetedik napja volt komor, s a baljós jelek ismeretében csak én mordultam fel a fékcsikorgásra. Az udvar felét betöltő fekete, Csajka típusú gépkocsit először automata vezérlésűnek véltem, mert senkit nem láttam a volánnál. A szélvédő magasságába hirtelen felemelkedő, korong-ecsethez hasonló fej azonban megcáfolta e képtelen gondolatot. A bizonytalan korú, bölcsőbe nagy-ágyba kicsi asszonyféleség mély, füsttől rekedtes matrózhangon Anita bácsinak szólíttatta magát. Én azonban lenyűgözve egyrészt a férfias magabiztosságtól, másrészt a blúzzal, szoknyával alig álcázott pimasz nőiességtől, csak bámultam bénán, s mire felbátorodtam volna kimondani azt a b-hanggal kezdődő, leírhatatlan obszcén cselekvést, amelyet vendégemmel 14
