Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - Bertók László: Versek (Talpig fehérben, Cipőmből a tenger, Azt mondja)
BERTÓK LÁSZLÓ TALPIG FEHÉRBEN Imádkoznak a szerencsétlenek, igéznek kis Jézust, kicsi pénzt, igéznek utolsó ép fogat, maradék tyúkot, csöpp vetést, kéve zsuppot rozoga ágyba, jólelkű hivatalnokot a tanácsba, és azon túl is békességet, nekem szerencsét, egészséget, mintha nem életre-halálra, menne a játék boldogságra, menne a marék bölcsességre, hogy amíg mondják, nincsen vége, hogy addig nem fáj, béke van, kamra és lélek tele van, addig, mint testté vált ige, leülök ágyuk szélire, s nézzük egymást talpig fehérben, hóemberkék a napsütésben. CIPŐMBŐL A TENGER Megneveztük a medúzát lebegni mégis megmaradni és elindultunk befelé két önjelölt szent ballonkabátban ott pusztult el a múlt idő nehezéknek láncolva glóriánkra. Cipőmből a tenger visszabeszél medúza szól a medúzához én vagyok te vagy mi vagyunk Európa közepén holdvilágban jövő időm polipok ideje nyálkás ernyőben ballonkabátban.
