Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Diósi Pál: Páros interjú
DIÓSI PÁL PÁROS INTERJÚ 1972 óta több alkalommal végeztem szociológiai kutatást ifjúsági klubokban. Vizsgáltam a formális és informális szervezet viszonyát, az értékorientáció és a csoport- struktúra összefüggéseit, a klubtagok társadalmi környezetének és klubon belüli kapcsolataiknak a viszonyát. Az itt közölt interjúkat az eközben készített interjúim közül választottam ki. Ági 18, Karcsi 21 éves, mindketten betanított munkások. Ági évekóta dolgozik egy nagyüzemben. Ez az első munkahelye, több üzemrészt is megjárt. Alaposan ismeri és kedveli is a gyárat, néhány barátnőjét és két évvel fiatalabb húgát is odahívta dolgozni. A munkahelyén és különböző szórakozóhelyeken megismert fiúkkal járt rövidebb- hosszabb ideig, ezeket a kapcsolatokat — mint mondta — „könnyen vette”. Az első fiú, aki „jelent is valamint az életemben”, az Karcsi. Együttjárásuk a klubban alakult ki, Áginak ez az első szexuális kapcsolata. Karcsi 14 évesen kezdett dolgozni apja mellett egy termelőszövetkezeti melléküzem kovácsműhelyében. Később keresztapja, majd barátok, rokonok információi és segítsége alapján váltotta munkahelyeit, többnyire úgy, hogy az egész brigád átlépett az egyik szövetkezetből a másikba. 4000 Ft-nál kevesebbet csak átmenetileg keresett. Egy-egy tsz-összevonás vagy átszervezés idején előfordult, hogy a brigádtagok jövedelme 2500—2800 Ft-ra esett vissza, ilyenkor a munkát is átvitték egy másik céghez, mert: „a ládagyártás, az nem a tsz-é volt, nem az adta ki, hanem úgy vittük oda. Nálunk is maradt, így mentünk tovább.” Később a munkaerő hiánnyal küszködő vállalatokat kisegítő szövetkezetek kerültek sorra. Egy ideig „az IKV-nak dolgoztunk, szóval az IKV-n keresztül kiutalták azt a javítást és akkor a Szolgáltatótól mi mentünk ki megcsinálni.” Amikor itt is visszaesett a jövedelme, akkor egy újabb tsz következett, ahol „a Vendéglátóipar keze alatt dolgozunk. Szóval a cég az megmaradt, csak a Vendéglátó kibérelt minket.” Első munkábaállása óta napi 10 óránál inkább többet, mint kevesebbet dolgozott, életét több éves távolságra is határozott elképzelések szerint kívánta elrendezni. A klubban, ahol megismertük, cigány és magyar fiatalok egyaránt megfordulnak. Karcsit a klub legnagyobb csoportjában, jó társas pozícióban találtam. Viszonzott kapcsolatai kizárólag magyarokkal voltak, egy erős, zárt alakzatban. A klub többi cigány látogatójától tudatosan elhatárolta magát. Ok szinte kizárólag egy nemrég felszámolt cigánytelepen születtek és nőttek fel, 3—4 család kiterjedt rokonságából verbuválódtak. Aki közülük dolgozott, az ház- és járdatakarításból élt, segédmunkásként dolgozott. Karcsinak viszont már a szülei sem éltek a telepen, fiúkat az általános iskola 8. osztályának elvégzése után munkára fogták. A többiek 2—6 osztályt végzetek csupán, és a rendszeres munkavégzést szüleik nem követelték meg tőlük. 16—18 éves korukban legtöbben megházasodtak, pontosabban: szüleik megnősítették őket. Házasságuk előtt és után sokuknak volt szexuális kapcsolata magyar lányokkal. Ezekben a kapcsolatokban mindig a lányok voltak az alkalmazkodók és a kiszolgáltatottak. Annak csak a reménye villant fel egyikük-másikuk előtt, hogy partnerükkel összeházasodnak, de ez az általunk látott esetben sohasem valósult meg. A fiúk előbb- utóbb szakítottak és a „cigánytörvény” szerint házasodtak. Életüket — a cigánytelep felszámolása után is — többnyire azok a szokások, normák irányították, mint az előző generációét. A sok generáción át bevésődött hagyományok 49
