Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya
s ma pedig nemcsak a szövetkezet, hanem a háztáji kisgazdaság is piacra termel, tehát a piaci törvényeknek engedelmeskedik. Nem meglepő, hogy ebben a faluban hátránynak tartják: nincs náluk heti piac, ahol a háztáji termékeit magasabb áron, szállítási költségek nélkül adhatnák el. A szövetkezetesítés, a gépesített termelés, a kibővülő kereskedés, a társadalmi stabilizáció hatására — a hatvanas évek eleji null ponthoz képest — mintegy öt-hatszoro- sára növekedett a jövedelem, azaz ugrásszerűen emelkedett az életszínvonal. Persze arról pontos adatok nincsenek, hogy mennyi a jövedelme egy paraszt-vagy vegyes foglalkozású családnak. Annyi bizonyos, hogy Fülöpszálláson a szövetkezetben átlagban 36 ezer a jövedelem,5 s a háztájiban átlagban 18 ezer forint a bevétel. A hatvanas évek eleji 5—6 ezer forintos évi jövedelemmel szemben most lényegesen több a kereset. S ne felejtsük el, a szövetkezeti jövedelmet egy tagra számítják ki, ám egy családban többen is a szövetkezet dolgozói, ugyanakkor a háztáji bevétele családi — közös — haszon, amiben nincs benne az az érték, amit saját fogyasztásukra termelnek. A felmérések szerint:6 a kistermelés hatvan százalékát a háztartásbeliek és a nyugdíjasok végzik. Becslésem szerint Fülöpszálláson ma egy családfőnek öt-hatezer forint a jövedelme, s ha a feleség nemcsak a háztájiban dolgozik, ami egyre általánosabb, akkor a családban az egy főre jutó jövedelem — két gyerek esetében is — meghaladja a kétezer forintot. De könnyen megközelítheti a háromezret is. így a fülöpszállási parasztok jövedelme is elérte a városi munkások jövedelmét, pedig ez a falu — a szomszédos nagyközségekkel ellentétben — jóval lassabban fejlődött. A szabadszállási szövetkezetben például négyszer nagyobb a tiszta nyereség, ráadásul Fülöpszálláson a szövetkezeti és ipari termelés haszna — az elmúlt években — alig növekedett. A stagnálás jellemzőbb, mint a fejlődés. Ezzel szemben a háztáji termelés eredménye felszökött, amely a családok jövedelmét sokkal nagyobb mértékben emelte, mint a termelőszövetkezettől kapott jövedelem. Mégis, a nagy fellendülés elmaradt, s ezt jól mutatja, hogy évente mindössze tizenöthúsz új ház épült. A közgazdászok szerint ma'nálunk a kereseti skála szélső értékei között mintegy tízszeres a különbség.7 Fia nem tévedek, ezt a különbséget Fülöpszálláson is megközelítették. Pedig itt az ipari munkások keresete jóval alatta marad a szövetkezeti tagok keresetének. Az alkalmazottak, a kereskedők jövedelmét is az emeli meg, ha a háztáji vagy kisegítő gazdaságban jelentős mennyiséget termelnek a piacra. A stagnáló vagy lassan előbbre lépő Fülöpszálláson is gond, ha egyelőre keveseket is érint, hogy egy-egy család jövedelme olyan magas, hogy a régi fogyasztási szokások szerint alig-alig költhető el hasznosan. Ezért óhatatlanul pazarlóvá válik a fogyasztás, ami nem a nagyobb jövedelmeket kérdőjelezi meg, hane m az új fogyasztási szokások az új életforma hiányát mutatja. Előre jelez egy új, lényegi társadalmi konfliktust A fogyasztás ugyanis évtizedekig — a szerény keresetek miatt — a lakás, a ruházkodás, az étkezés fokozatos javítására korlátozódott. A jövedelemfelesleget az utóbbi években aztán főleg gépkocsi- és néhány esetben nyaralóvásárlásra költötték. Ha ezek az igények kielégülnek, a további felesleget nincs mire elkölteni. Hiányoznak az új fogyasztási szokások. Egyelőre marad a tornyos ház, a luxusgarázs — a pazarló beruházás néhány szegényes lehetősége, amit nem a belső igény vagy a konkrét szükséglet, hanem a túlhajtott kivagyiság építtet meg. Ezt a megoldást a falu jelenlegi 5. A hetvenes évek elején: ,,A tapasztalatok alapján úgy ítélem, hogy 20 ezer forint fölötti tagrészesedés a tsz-ben jónak számít.” Zám Tibor: Bács-Kiskunból jövök. (Bp. 1973) 6. Oros István—Schindele Miklós: Időmérleg a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Statisztikai Szemle 1977. 8—9. szám. 7. Ferge Zsuzsa: Kereseteit, jövedelem, adózás. Valóság, 1978/3. 25
