Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya
„Életemben eddig nem ijedtem meg, ha csak nem a fácántól, amikor elém ugrott. A belépésre agitálok engem is megkerestek, azzal fogadtam őket, hogy van egy tüsköm, azt szétvághatják. Erre azt felelték, nem kötelező belépni a szövetkezetbe, csak muszáj, különben elvisznek autózni. Be is ültettek egy kocsiba, de mindössze egy kört tettek velem. Aztán újra elvittek autózni, sokra nem jutottak . ..” G. Kálmán tanyasi gazda, tanácstag. „A kunok sokáig nem művelték a földet. Nem is értettek hozzá, nehezen is törtek be. Ha valaki lovat lát, benne van a vérében, hogy valamit kezdeni kéne vele. Itt mindenki kupeckedett, de ettől nem gazdagodtak meg. Alkalmi kupecek voltak.” P. Antal, vb-titkár. „Régebben két szövetkezet volt. A Vörös Csillag a gyenge munkafegyelemmel is közepes eredményeket ért el. A Kiskunságnak sem ment jobban, pedig ott az elnök ügyesebb volt, de igyekezett mindenkinek jót tenni. Belebukott. Az új elnök javított a munkaszervezésen, de drasztikus stílusa miatt szervezetten felléptek ellene. Megfutamodott. A szövetkezetek összevonása után se javult lényegesen a helyzet. Ma sincs elég jól szervezett munkarend, a munkaidő kihasználása gyenge. Az emberek tiltakoznak a szigorú munkafegyelem ellen.” T. Ignác, a szakmunkásképző intézet igazgatója, a helyi népfrontbizottság elnöke. „Sokan elmentek. 1948-ban F. Sándornak tíz gyereke volt, abból egy sem maradt Fülöpszálláson. Most már jobban itt ragadnak, főleg a vasgyárunk miatt. A fiatalokat az érdekli, hogy házat építhessenek. Szabadszállásra azért sokan vágynak, ott piac is van, minden kapható, az a szövetkezet látja el a fülöpszállási boltot is. A szabadszállási szövetkezet azért jobb, mert sokkal jobbak a földjeik, a vezetők ott születtek és okosabban gazdálkodnak. Nálunk meg se piac, se ruhabolt, a mi asszonyaink a tojást is Szabadszálláson adják el. Itt még a kocsmában se jó az ellátás, sör sincs állandóan. Az ember időnként röstelli, hogy idevalósi.” B. Imre, nyugdíjas, a szövetkezetben volt brigádvezető. „Ez a falu mindig valamelyik járás szélén volt. Hányódott, hol ide, hol oda. Végre kezd kialakulni a rend. A szövetkezet átlagos életkora 43 év, mert elég sok fiatal szakember került ide. Az agronómusok közül egy sem idősebb harminckét évnél. A közéletben persze nemigen lehet találkozni velük, mert március végétől reggel 6-tól este 6-ig dolgoznak, a maradék idejük a háztájira megy el. Mindenesetre Fülöpszálláson a szövetkezet a meghatározó, ha ezt egyesek vitatják is.” V. Mihály, aki egyben a szövetkezet párttitkára. „Az utóbbi öt évben óriási a hajsza. Megfigyeltem a szomszédoknál is, reggel 4-kor kelnek, elintézik a háztájit, megetetik az állatokat, kapálnak a kertben, majd 6 óra körül elmennek a szövetkezetbe, ahonnan esti öt óra után kerülnek haza, s várja őket újra a háztáji. Gyakran ötven-hatvan sertést és 2—3 szarvasmarhát is tartanak. Nincs idő szusszanni. Szüntelen a rohanás, nem marad idő találkozni másokkal, összejárni . . .” P. Antal, vb-titkár. „Egyre nagyobb a kereseti lehetőség. Ezért az emberek hajtják magukat.” H. Lajosné, az ÁFÉSZ helyi vezetője. „A fülöpszállásiak nem nagyon vendégszeretőek, különben is átlagban 6—8 órát az istállóban töltenek.” G. Imre, az általános iskola igazgatója. „Hát igen, valóban jobb Szabadszálláson. Abban a szövetkezetben nem élték át azokat a viharokat, amiket az itteniek. A hatvanas években a jobb érzésűek elmentek oda dolgozni. Náluk nagyobb a rend, a fegyelem, könnyebb is a helyzetük. Nekünk még ki kell vívni a hírt, hogy jó szakembereket kapjunk.” V. Mihály. „Ha nincs is minden rendben, azért fejlődtünk. 1976-ban a szövetkezetben 7,5 millió volt a tiszta nyereség. (Szabadszálláson 29 millió forint.) Idén a 883 szövetkezeti tag 6,7 millió haszonnal zárt. A kis csökkenés egyik oka, hogy a búzát 3 millió értékű 21
