Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: A harmadik lehetőség hiánya

sokkal több a szabad ideje, ráadásul Fülöpszálláson, s a hozzá hasonló falvakban nehéz meghosszabbítani az ifjúságot. Egyéni lobogásra, közösségi aktivitásra vagy szórakozásra nagyon kevés a lehetőség. Többnyire annyi marad, hogy szombaton kiszabadul otthonról, jobb híján elmegy a bálba, akár a szomszéd faluba is, mindig más férfival táncol, nagyon nem válogathat, hiszen folyton őt választják. Örökké ingyen sem kérheti, hogy valaki egy éjszakát végigtáncol vele. Ezért előbb vagy utóbb hagyja, hogy csókolják, fogdossák, lassan feloldódnak a gátlásai, ami talán nem is rossz. Nővé válik, aki kívánja a forgást, a férfit, a mámort, ha kéreti is magát, de beleül a partnere ölébe. Nem bánja, hogy szeretőt kell választania, bár a falu szemében könnyen erkölcstelen lehet, noha minden bálban nem csapódik máshoz, vágyik az állandóságra, de az örömökről sem akar lemondani, amelyek úgyis elég ritkán érik. Táncol, táncol, úgy tűnik, hogy él, de azért érzi a hiányokat, könnyen ideges, űzött lesz, már-már vergődik. Néhány évig azonban megpróbált mást, akár tanult szakmát, akár nem, az egyhangú munka mellett megpróbált boldog lenni, ha ez sokszor torzan is sikerült. Új életformát nem alakított ki.

A falu ítélete szerint az első magatartás a helyes, az erkölcsös, amíg a másik kicsit gyanús, noha már megtűrt. Utólag gyakran kirándulásnak vagy csak kerülőútnak számít, hiszen a kitörés értelmetlensége előbb-utóbb kiderül. A végeredmény itt is a testi-lelki kiszolgáltatottság, ami két-három év után eljuttatja oda, hogy a gyengédség, az öröm, a kikapcsolódás helyett ő is férjet keres, aki mellé tisztességgel beáll robotolni. Elhiteti magával, hogy most jutott révbe, bár a szüzességet, a hajnalig tartó bálokat, a nagy kiruccanásokat, az autótúrákat nem bánja, hiszen van mire emlékeznie, ha szebb ifjúságot is képzelt magának.

A tanító néni azonban harmadik lehetőséget keres, mert nincs kedve háztáji, ingyenes napszámosnak szegődni, ám a beléje nevelt tartózkodás és erkölcsösség nem engedi, hogy némely éjszakára igazán felszabaduljon, s azt tegye, amire tulajdonképpen vágyik. Ahhoz gyenge, hogy levonja a végső konzekvenciákat és teljesen visszavonuljon, bezárkózva a tanítói köpenybe, amint azt is egyre halogatja, hogy valakit rangon alul válasszon ki egy életre, pedig minimális az esélye arra, hogy egy csinos, képzett, jól kereső, értelmiségi férfi költözzön a faluba, aki mindjárt őt választja feleségnek és szövetségesnek. Ahhoz sem elég erős, hogy mindent a nevelésre tegyen fel, módja is kevés rá, hogy az iskolát kísérletező laboratóriummá változtassa. Nem kutat, nem igyekszik újítani, hogy a szellemi cselekvéssel emelje önmagát magasra. Ha ez esetleg sikerülne is, teste azért fellázadna, nem viselné el a magányt. Pedig boldog csak úgy lehetne — ez lenne a harmadik lehetőség —, ha a munkában, a jólétben, a szerelemben egyaránt megtalálná önmagát, az alkotás örömét, a társadalmi viszonyok változtatásának, állandó javításának lázát, a szerelemnél is nagyobb mámorát, de egyelőre csak áll, ajtófélfának dűlve, belenyugodva a hiányba.

Lassan éjfélt üt az óra, a teremben kevesen táncolnak, a párok egy része sétálni ment, ki az utcára, a rejtő félhomályba, ki a főtéri parkba, az árnyas fák búvóhelyére. Noha nincs ki elől elrejtőzni, mert a falu alszik, az erénycsőszök békésen hortyognak, amíg a felhevült ifjak örülnek egymásnak, amit néhányan másnap — helytelenül — szégyellnek. A partner nélkül maradt fiúk több sört és bort isznak, egyre zajosabbak, a zene ütemére betüzesednek, magányosan táncolnak, ugrálnak, fejük felett tapsolnak, s közben hurrognak. A teremben maradt párok is belelkesednek, vadul forognak, lihegnek, de dobbantanak; megtáltosodik a társaság, csúcspontjára ér a bál. Úgy tűnik, boldogok, akik itt vannak és nem a másnapi szőlőkapálásra gondolnak.

A tanító néni is újra táncol, pörög, már-már mosolyog, azért látja még magát kívülről, kételkedik, nem adja oda teljesen magát a mulatásnak, érzi, hogy a felszín alatt visszafogott, örömtelen maradt. Agya motollaként jár, irigyli azokat, akik korán

19