Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - Gencso Hrisztozov: Megállok itt… (vers - Kiss Benedek fordítása)
Itt, hol feltűnés nélkül a sokezer hangyamarok már széjjelcipelt a hajnalból egy darabkát. Itt, hol a rögök tikkadtan várják, hogy kioltódjék, jól meglocsolva, a nyár gyökereinek égető szomja. Itt, ahol zsurlófüvek közt mintha lovacskák, tiindériek, fehér meg piros lovak, sárgult-gabona-sörényesek nyargalnának az úton dobogva — z engő-patásak, lágy-szeműek. Ragadnak tán engem szárnyak vagy sugarak? Állok itt csak, meredek töltésen, s kettőzve kattan rám égi lakat: a való Nap, s tükörképe a vízben. S hallok magamban szárny-hangokat. Időm indázik újból buján, s kik bíbor eprét szedegetik: maszatos gyerekek integetnek. S mindenütt munka zajlik-zörejük, zenéje a földdel-rokon kezeknek. Nos, ez az ugye, mi múlhatatlan?! KISS BENEDEK fordítása 15
