Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - Takács Imre: Álmok a valóságról, Kísérlet - kavicsokkal, Kétsorosok (versek)
TAKÁCS IMRE ÁLMOK A VALÓSÁGRÓL Hanyattvágódott hősök földjén, félig lepusztult dombsoron a szellem a képzelt kőfejek képzelt agyvelejében képzelve megkövesült. Másik álomban ünnepély díszíti a dombhajlatokat, amelyek a tengerbe nem szakadtak, le se süllyedtek lassan és láthatón, fáikat és bokraikat mutatva sós víz alól. Tarka-barka forgatag, zaj és ricsaj, mint ha cirkusz új majmaival indítja el az idényt, bár tolakvó természetű őslényeit is föllépteti. Mint a francia festészet volt a századelőn, oly színes e másik álom vidéke. Képzeljük el a Badacsonyt, Szentgyörgyhegyet és a kisebb bazalt-hegyeket ezek körül tömötten tearózsával beültetve! Szédülünk, a lágy-váz-szerkezet inog. Nem, ennél elfogadhatóbb ez az álom; mert csak az eladhatóság sikeréért FESTIK és ÖLTÖZTETIK, HANGOZTATJÁK és RIKOLTJÁK . .. Sőt: az aljnövényzet, mint alapanyag egyelőre valódi. Elgondolkodom: mindez mivé válik . . .? KÍSÉRLETKAVICSOKKAL Monumentális kavicsok fölnőnek tenyeremből. Boldogság — a fény-árny-játék lakik köztük. ha vázádban hattyúdalát dalolja, nekem szép ez. Nekem szép mind a kettő, de amiben állandóság lakozik, jobban tetsző. Mint ahogy a lemetszett rózsa neked szép lesz, A kavicsok vonalainak röptén messze látok.
