Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - Simonyi Imre: Történelmi lecke (vers)
SIMONYI IMRE TÖRTÉNELMI LECKE Muhi. Mohács. Majtény. Világos. S ami közte. Előtte. Utána. Török áfium. Német maszlag. (Ilyen áfium. Olyan maszlag.) Hazai kereszt idegen fából — idegen rénfa hazai ácstól. Ez mind volt! így! S még mennyi! Iszonyatos mind számbavenni! Orcátpirító önleköpést! Hisz bűnösök lehettünk akár a többi nép. De el nem követett bűnöket: kéjjel vállalt önkéntesek!? EZ Muhi! EZ Mohács! EZ Majtény! EZ Világos! Mert nem a történelem a veszejtő de az önfeljelentő köpedelem: EZ a valóban vesztett történelem s ez vezetett vesztett csatákon túli gyászhoz. Vezeklő s illő alázat a vétkekért! De nem illegő-riszáló alázatosság s dőre áron aluli végkiárusítás jelez irányt szakadékból az emelkedőre. Muhi? Mohács? Majtény? Világos? És Zrínyi?! És Ady?! És Bartók?! És Zsilinszky?! Csak illő flórt a méltóságos gyászhoz! De hogy bármelyik Majténynál végleg letörött volna a zászló!? Hát József Attila!? Hát Kodály!? Hát Krúdy!? Hát Németh László!?
