Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰVÉSZET - Forgács András: A kecskeméti Katona József drámapályázatról
A térmú'vészet, téralkotás szép példája most bontakozik ki Kecskemét főterén, igen átgondolt és megalapozott koncepció alapján. Ehhez kapcsolódhat az írásunk elején említett padlástér-beépítés, melynek gazdaságosságáról röviden ennyit: e lakások, műtermek stb. bekerülési költsége fele a ma épülő társas vagy házgyári lakásoknak. A város sziluettje tehát tartalmasán és olcsón épülhet be. Ennek egyik érdekes gyakorlati példája a kecskeméti Rákóczi út 3. sz. épület tetőtér-beépítése, melynek padlástere egy 12 m széles, 6,70 m magas és a városközpontban üresen álló kihasználatlan tér. Az alatta levő lakásokból az itt leendő lakóterekre az új létesítmények könnyen rácsatlakoztathatok. (Villany, víz, gáz, csatorna stb.) Az alapfödém teherbíró, mely a kétszintes lakótérnek tökéletesen kihasználható példája lehet. A tervező esztétikai célja, hogy ez a tér kívülről ne legyen hivalkodó, de az „ablak- szemek” mégis tartsák bennük tiszteletben a megszokott épületet. * Leírtam azoknak a gondolatoknak egy részét, amelyek egy gyakorlati feladat előkészítése kapcsán bennem felmerültek. A végkifejletet, az eredményt csak a munkában megvalósuló térkialakítás bizonyíthatja majd. LOSONCZY LÁSZLÓ A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF DRÁMAPÁLYÁZATRÓL „Mindegy nekik tragédia, komédia történeti, pásztori, víg-pásztori, historico-pásztori, tragico-historico, tragico-comico-historico-pásztori mű, helyegység vagy korlátlan színváltozás. (Hamlet, Polonius mondja a színészekről) A dramaturgok részint azért húzzák a fizetésüket, hogy hasonlóan az újságok szerkesztőihez, vagy a minisztériumok hivatalnokaihoz, elbírálják azt, ami hozzájuk, hivatalból beérkezik: ez esetben a színdarabokat. Némi hatalommal felruházott ítészek tehát: akik döntenek — gyakran számukra teljesen ismeretlen emberek — művéről, törekvéséről, kiizzadt vagy kiagyalt dialógusokban és színpadi helyzetekben megfogalmazott emberi alkotásokról. A dramaturg mások helyett is dönt: a rendező, a színész helyett: ő előre eldöntheti, mit tart játszhatónak, mit tart elmondhatónak, mit tart esetleg beilleszthetőnek egy színház műsortervébe, vagy egyszerűen: milyen olvasmányokat tart elolvashatónak, hogy a játszott színműveket gazdagabban, jelentéstelibben sugározza a színpad. Minden dramaturgnál porosodnak kéziratok, amelyek egyfolytában és mindenhonnan érkeznek, mint gabonászsákok a molnár udvarára, vagy megmunkálásra váró dorongok az ácshoz, és a dramaturg gyakran fanyalogva nyúl a kéziratokhoz, fel van készülve arra, hogy orvosok, tanárok, segédmunkások, szociológusok, öregasszonyok, könyvtárosok saját életük keservét panaszolják el, vagy kedvenc hősük sorsát ábrázolják nagy csatatereken és kolostorokban, vagy valami divatos (gyakran „társadalmi érdekek” leplébe bújtatott) témát keresnek és divatos könnyedséggel, „sok humorral” vagy „némi tragikus pátosszal” megoldják a témákból fakadó dramaturgiai és drámai gondokat. Hogy a por lepi ezeket a dossziékat, borítékokat (rejtjelezett üzeneteket) az talán annak szól, hogy mindben valami külön érdek, privát sors fogalmazódik meg, s leginkább a színházi nyelvtől különbözően — Peter Brook szerint a tízévenként természeti erővel változik — a legkönnyebb, a kézenfekvő, a tévéből, rádióból ellesett, használhatónak vélt fogásokkal átsegítve a művet a megfo95
