Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰVÉSZET - Kecskemét mai és holnapi arca (Beszélgetés Kecskemét város főmérnökével - Az interjút készítette: Goór Imre)
Nyugodtan mondhatjuk az új városrendezési terv programjának szavaival, hogy európai jelentőséggel bír ez az egykori alföldi mezővárosi szerkezet, s ezért védelem alá kell helyezni. Nem szabad tehát az utcák vonalvezetését megszüntetni és merev rendszerbe átépíteni a történelmi városmagot. A ritka és értékes térbeli szerkezet mellett a körutakon belül helyezkednek el a polgári-népi építészet legszebb emlékei is. Ezek főleg a Munkácsy, Lugossy, Zimay, Mária stb. utcák térségében találhatók olyan mennyiségben és olyan változatosság mellett, amelyeknek egységes védelméről kötelességünk gondoskodni. Készülő, új általános városrendezési tervünk programja az elmondottakon túl még egy eddig elhanyagolt értéket is felfedezett a városközpont térségében. Ez az érték a szecessziós építészeti alkotások gazdag változatában testesül meg. Ezt is védelem alá kell helyezni, hogy az épületek fennmaradhassanak eredeti állapotukban. A szecesszióra és a halmaztelepülésre is a játékosság jellemző. Ezzel a játékossággal torkollnak utcáink a főtérbe tölcsértorkolatokkal, amelyek természetes terekké állnak össze. Gondolom, amikor az Aranyhomok Szállodát, vagy éppen a „lordok házát” építették, akkor még a várostervezés nem számolt azzal a szecesz- sziós egységgel, amit az előbb említettünk, de azzal sem, hogy az egyik főtérbe torkolló téralakító utcát lezárja az Aranyhomokkal. A város történelmileg kialakult magjában — a körutakon belül — valóban találhatók tölcséres kialakítású utcák és nagyon sok helyen láthatók az utcák kereszteződésénél kisebb teresedések. A tölcséres utcák az egykori agrárvárosi berendezkedés nagyon jellemző emlékei. A városközpontból kifelé szélesedő tölcsérek az állatoknak a legelőre való hajtását segítették elő. A központból kiinduló néhány állatból már egész csorda alakul, s így hajtásukhoz egyre szélesebb közterület szükséges. A Széchenyi tér éppen befelé szélesedik, vagyis eredetileg az itt bejövő forgalom két ágra szakadt, hogy kikerülje az ezredfordulóban lebontott „Kozma” négyszöget. Az utcák találkozásánál ma is sok helyen látható teresedések az egykori szárazmalmok helyeire emlékeztetnek. Egy 1869-ből származó térkép még 89 darab ilyen lóhajtású malmot tüntet fel. Ezek a gőzmalmok felépítése után nyomtalanul eltűntek. Tehát az utca-kiszélesedéseknek, térré alakulásoknak funkciója volt. Amikor arra törekszünk, hogy a történelmi városképből egy darabot megőrizzünk, akkor nyilván erre is kellene gondolniuk a tervezőknek. Ebből a szempontból tervezőinket nem lehet elmarasztalni. A város térbeli szerkezetének ezeket az értékes elemeit nagyon lelkesen védelmezik. Megtartásuk és az utókorba való átmentésük érdekében olyan beépítést javasolnak, amelynek megvalósítása mellett ezek az értékek megóvhatok. S ha a teresedéseken vagy a tölcséres és zegzugos utcákban még népi építészeti emlékek is találhatók, akkor az itt alkalmazandó ún. „tömb-rekonstrukció” ezeket a városszerkezeti emlékeket feltétlenül megőrzi. Miután ebből a felvetésből az is kicsendül, hogy az Aranyhomok-szálló elhelyezésével egy tölcséres tér eltűnt, azért néhány mondattal még ki kell térnem az épület telepítésének körülményeire. Úgy tűnik, hogy többen idegennek vélik ezen a helyen a szállodát. Lényegileg az Aranyhomok az egykori „Kozma négyszög” épületeinek helyén valósult meg. De ennél sokkal jelentősebb szempont döntötte el ennek a területnek a beépítését. Ezt a döntő érvet 1959-ben úgy fogalmaztuk meg, hogy a város főterének nem volt intimitása. A Szabadság tér átfolyt a Kossuth térbe; a Kossuth tér a Széchenyi térbe. Ezért elsődleges szempont volt, hogy a létesítendő épület a Széchenyi teret lezárja, s egyben bensőségessé tegye a Nagytemplomból az Arany82
