Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - MŰVÉSZET - Kecskemét mai és holnapi arca (Beszélgetés Kecskemét város főmérnökével - Az interjút készítette: Goór Imre)
elején a hatalmas méretű szocialista városépítésre felkészülve, az ország minden városa számára általános rendezési tervek készültek. Kecskemét általános terve elsőként valósult meg az országban 1959-ben. Ez minőségi változást jelentett a korábbi utcaszabályozásokkal szemben. A város általános rendezési tervét — nemcsak Kecskeméten, hanem az egész országban, beleértve a községeket is — kizárólag a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tervezheti. Ez az intézmény nemcsak a szocialista, de a nyugati országok várostervezői gyakorlatára is építve tudományos metodikát dolgozott ki a városrendezési tervek készítésére. A metodika érvényesítése minden városra nézve kötelező. Ezt a tudományos és tervező intézetet nem annyira a nevek fémjelzik, hiszen az általános rendezési terv sok kiváló szakember kollektív munkája nyomán jön létre, így nagyon fontos, hogy a számtalan szakági terület követelményeit jól érvényesítsék a tervkészítés során. Az Intézet megfelelő munkát csak akkor tudhat végezni, ha jól összehangolt szakemberekből áll, és azokat külön irányító fogja össze. Valóban, minden rendezési tervkészítésnek van irányító tervezője, aki összehangolja a szakági tervezők munkáját. Az 1959-ben elkészített általános városrendezési terv vezető tervezője Wossala György építészmérnök volt. Azóta már új terv készült, amelynek jóváhagyására 1967-ben került sor. Esnek a tervműveletnek a vezető tervezője dr. Korbonits Dezsőné Ybl-díjas építészmérnök volt, aki nemcsak Kecskemétnek, hanem ezen kívül még néhány városnak készítette el az általános rendezési tervét, ezért ebben a felelősségteljes munkában nagy gyakorlatra és főleg értékes elméleti ismeretanyagra tett szert. Ez a terv milyen időszakra készült, és mi jellemző rá? A terv 15 évre határozta meg nagy vonalakban a város fejlesztését, arculatának formálását, s lényegében a lakosság számának előrejelzésére alapozott. A terv jósága tehát — több más tényező mellett — elsősorban ennek az alapadatnak a helyességétől függ- Az 1959-ben és az 1967-ben elkészített általános városrendezési terveknek nem sikerült ezt az alapadatot helyesen meghatározni, s egyébként már az elkészítéskor bátortalanok voltak: nem tudták előre körvonalazni azt a fejlődést, ami ténylegesen bekövetkezett. Ha a tervek rosszak voltak, akkor nyilván csak toldozgatásról lehetett szó. S ennek nyomait a város magán viseli. Azt azért nem lehet mondani, hogy a tervek rosszak voltak, hiszen jóváhagyásuk nem csupán egy szűk testület előtt történik, hanem már programszinten a minisztériumok és országos hatáskörű szervek véleményezik, majd a tanácsi testületek hagyják jóvá. így tehát ezek a tervek nem lehetnek rosszak, legfeljebb arról van szó, hogy az adott időpontokban nem tudtak merész elgondolásokat előrevetíteni, hiszen akkor legfeljebb 5 éves időszakra lehetett a fejlődés irányát meghatározni. Mondjunk példát arra, hogy I 5 év alatt a városnak mely részein, mi valósult meg ezekből a tervekből? Mind az 1959-ben, mind pedig az 1967-ben jóváhagyott rendezési terv lényegileg helyesen rögzítette, hogyan kell a város területét felhasználni. Ez nagyon fontos volt, mert ezek akkor voltak érvényben, amikor a város új gazdasági szerkezetének a kialakítása, vagyis az ipar meghonosítása volt a város legfontosabb feladata. Lényegében 80
