Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kunszabó Ferenc: Felvonulás

Még abban az évben elkészül a város első emeletes lakótömbje, a 48 lakásról 78-ra bővített épület a Kossuth Lajos utcában. Ez az a bizonyos Béta, amit máig titokzatoskodással mutogatnak a jó herényiek, s ha rákérdezel, meg nem mondanák, miért. Pedig az a legegyszerűbb, ha kiírom: A lakótömb a kormány „speciális pénzalapjá”- ból épült föl, és jó részébe a hadügy defenzív osztályának beosztottjai költöztek. — De ötvenháromban már egy bölcsőde és egy óvoda is készen áll. Nem nagyok, de vannak! Nem elsők a városi rangot oly sok küzdelmen keresztül vigyázó Berényben, de legalább csökkentik a gyárral szembeni idegenkedést. Lesz több is, most azonban vegyük szemügyre az 1956 előtti helyi iparfejlődés adatait:

Az Aprítógépgyár 1954-ben már egy Élüzem kitüntetés birtokában „öreg gyár”, és a tanoncképzésen kívül még sok mindenben vállalja az erősebb, idősebb báty szerepét. Az előző évben bizonyos mérvű rendet sikerült teremteni az irodai papírmunkában, az üzem- és munkaszervezésben, ám eközben a minisztérium által elrendelt, de utóbb sehová sem irányított áruk hegyekké növekedtek az udvaron. Lassan fölszaporodó műszaki gárdájuk a fél világ számára tervez bonyolult berendezéseket, miket a már több éves gyakorlatú szakmunkások szépen megvalósítanak, de a nem helybeli főmérnök és igazgató elkeseredett párharcát értetlenül és zavarodottan nézik. — A Fémnyomó 1954. január elsején válik tervkötelezetté, s mert Farkas Mihály honvédelmi miniszter éppen akkor találta úgy, hogy a hadsereget a korszerű ágyúk mellett korszerű gulyáságyúkkal is fel kell szerelni, hát a gyár kitűnően teljesítette éves tonnatervét, összesen 97 millió forint termelési értékkel. Ötvenötben 175, ötvenhatban 195 millió ugyanez a szám, s az utóbbi dátumnál már ezer főn felüli a Külső Zúgónál álló gyár! Pontosan 1107 a létszám, de ebből már csak 814 a munkások száma. Vagyis a nem fizikai létszám az egész állománynak 25%-ára növekedett, ami példátlan fejlemény, tekintve, hogy mérnök összesen négy, s technikus is talán egy tucat dolgozik a vállalatnál. Az Aprító létszáma ugyanakkor 663, ami mutatja, hogy a Fémnyomó már „kiugrott a sorból”.

Mivel, hogyan? Mint az építkezések tervezett költségeiből is láttuk, a Lemezárugyárat eredetileg is nagyobbra tervezték. Ettől azonban még nőhetett volna az Aprító 1100 fősre, s maradhatott volna emez a 600-as létszámnál. A dolog nyitja abban rejlik, hogy míg az Aprító évről évre nemszeretem feladatokként vállalja a lakosságot közvetlenül ellátó cikkek gyártását, s ha a minisztérium megfeledkezik róla, akkor az udvaron eszi a rozsda — addig a Fémnyomó 1954-ben újdonsült két vezetője az első ilyen probléma után maga keres piacot az elfekvő áruknak. S ha már egyszer alumínium edényt kell gyártani, akkor kísérletezni kezdenek, hogy vajon az úgynevezett jászberényi kannára (amit Cegléden persze ceglédinek neveznek) „ráharapna-e” a nagykereskedelem? És a hústálcára? És a paradicsomos ládára?. . . S mikor László Károly felesége megégeti az ujját, mert óvatlanul fogott meg egy alumínium lábast, akkor a főmérnök elsüti ugyan a fanyar honi poént, hogy „hja, drágám, hát pont a mi cégünk gyártmányait kell neked vásárolni?” — de néhány hónap alatt kikísérletezi a hőálló edényfület! Aztán: Az „aprítósok” máig fájdalommal emlegetik, hogy a minisztérium által évekig ígérgetett vegyipari gépgyártás profilját végül is nem ők kapták — a „fémnyomósok” viszont 1956 elején megpályázták az Élelmiszeripari Minisztérium által meghirdetett 25, 50 és 100 literes duplafalú söröshordó gyártását, meg is előznek minden versenytársat, s még abban az évben sorozatban kezdik gyártani.

A különbség persze kiáltó: az Aprító olyan egyedi célgépeket gyárt, mikből egy vagy kettő nagyon kell a megrendelőnek, míg a tíz már szinte sohasem — a Fémnyomó pedig szinte bármibe kezd, számíthat a sorozatra, Márpedig az iparszerű gyártás jövedelmezőségének fő titka éppen a szériában előállítható dömping. Ötvenhat szeptemberében a Fémnyomó sorozatban gyárt fütyülős teáskannát Belgium részére, s ekkor

59