Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Berkovits György: Kiválasztás és kiválasztott
csapatostól jártak a ketrechez ingerelni a rókakomát, ha biztosak lehettek benne, hogy Feri nincs otthon. A kis vörös ragadozó mindenre reagált, hegyes, apró fogait vicsorította, ha valaki közel lépett a ketrecéhez. Mindennap reméltem hogy megszökik valahogy, vagy elpusztul, mert szenvedett a rabságtól, az látszott rajta. Szabadjára nem engedhettem, mert ragadozó (meg nem az én tulajdonom), csak jóindulatú és rosszkedvű szemlélője lehettem sorsának. Nem segíthettem rajta, csak próbáltam átélni, mint S. Feri sorsát is. Kulcsár Gábor komolynak és közlékenynek mutatkozik, „hogyan tudtam meg?, az tényleg vicces dolog volt”, 1973-ban, tavasz végén történt, „felhívattak négyünket az igazgatóhoz, ott volt a párttitkár elvtárs meg a KISZ-titkár, nagy előkészületek, kávé, mindenki csöndben”, élvezi előadását, „el se tudtam képzelni, mi a jó fenét akar a diri, életemben nem beszéltem vele öt mondatot”, igazán beleéli magát a történetbe, „azt mondja a diri, hogy javasolnak, akkor édeskeveset tudtunk arról, mi akar ez lenni”, csodálkozó arcot vág, „megkérdezte, akarunk-e menni, másnap délig mindenki adja meg a választ”, elfintorítja arcát, „akkor azt mondták, írjak egy önéletrajzot, ilyesmire mindig allergiás voltam, mert írtam már jó párat”. íme az önéletrajz, amelyből a legfontosabb adatokat kimásoltam: Kulcsár Gábor, 1948-ban született Kertiben. Édesapját nem ismeri — elvált, fiára sohasem volt kíváncsi —, apja foglalkozása kőműves, majd rendőr. Édesanyja háztartásbeli. Nevelőapja tsz-tag. Kulcsár Gábor esztergályos szakmát tanult, 1965 óta a Cipőipari Gépgyártó Vállalatnál dolgozik. Valamikor kosárlabdázott és öklözött. 1968-ban megnősült, felesége ugyanabban a nagyüzemben adminisztrátor. 1970-ben hároméves gyermekgondozási szabadságot vett ki, megszakítással. 1973-ban újabb három évet, mert két gyermekük született. Kulcsár Gábor a következő funkciókat töltötte be: KISZ-alapszervezeti titkár, üzemi szervező titkár és végrehajtóbizottsági tag. 1969-ben fölvették a pártba. Kétszeres „kiváló dolgozó”, a KISZ KB „dicsérő oklevelének” tulajdonosa, „kiváló úttörő”, „egység élenjáró katona”, kétszeres „kiváló katona”. Gábor gyorsan reagál, „nem ön az első, aki megkérdezte, miért javasoltak, ezt nem tudom megmondani konkrétan”, folyamatosan fűzi a szót, „feltételezem, meg voltak velem elégedve, keresztapám, keresztanyám nem volt”, habozik, fokozzon-e, „még nagybátyám sem”, állítja, mintsem kérdezné, „elég az, ha az ember ledolgozik valamennyi időt”, mondata félbemarad, „az a csekély tíz év, amit ott eltöltöttem, nem, kilenc év ...”. Hogyan választották ki Kulcsár Gábort, nem tudom. Hiába kérdeztem tőle, többször elismétli mindig, „nem tudom konkrétan”. Aznap, miután az igazgató beszélt négyükkel, Gábor vegyes érzésekkel ment haza, „tetszett, szép dolog, de egy bizonyos viszolygás is volt bennem, a fene tudja”, beszáBERKOVITS GYÖRGY I. 2. 40
