Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (5. rész: Egy maffia természetrajza
zete előtt is elhallgatta. Családja is a lavina megindulása után tudta meg, hogy a haszon- szerzés hányféle módját próbálta ki sikerrel Kelemen, s mennyire fogékony volt a haszonnal kecsegtető manőverek iránt. A családtagok, rokonok vélekedéséből idézek: „Tudtuk, hogy csinál valamit, de nem tudtuk, hogy ennyire benne van.” ,, . . .azért titkolt el mindent, mert tartott apámtól, aki akkor (1974) a szövetkezetben vezetőségi tag volt.” „Belenőtt abba, amit a szakszövetkezetben látott." Ha mindazt, amit látott, láthatott 18 éves kora óta, abból összejönne egy másik monstre perre való vádirat, megfogatnék egy sereg nagyhal, Kelemen azonban jól tudja, hogy hallgatni arany. A „belenőtt abba” kezdetű elszólás viszont némileg közelebb visz a szőlőtermelők más habitusának megértéséhez. Felfogásuk szerint Dóczin ártatlanul tettek törvényt, ezért aztán nekik, akik kimaradtak a szórásból, azt diktálja a szőlőtermelői igazságérzet, hogy elégtélelt szolgáltassanak a papírmunkát végző pincemesternek. A reagálás módja a habitus természetes megnyilatkozása. Ennek el-, illetve felismerése objektivál egyfajta beidegzettséget, tudati állapotot; tehát próbáljuk megérteni a derék csengődi- eket — ami természetesen nem kötelez bennünket arra, hogy egyet is értsünk velük. Adjuk vissza a szót a családtagoknak. „Három-négy évet szerintünk is megérdemelt.” „Bűnös, de a maffia-vezérek kicsúsztak.” A kiemelt szóösszetétel azért figyelemre méltó, mert nem a drámai helyzetek feltupírozásának hajlandóságával megvádolható író bűne, hanem egy intelligens csengődi lakos spontán megnyilatkozása. „Nem akarta a családját bemártani” — mondja az arra legilletékesebb: a feleség. Zsiványzsargon- ban ezt úgy mondják, hogy egyedül vitte el a balhét. Hogy ezt valamikor megbánja-e vagy sem, az később derül ki. A perben előadott dolgait úgy figyeli a kívülálló, mint a nagy kombinátor, Osztap Benderét; sem arra, sem tehetséges csengődi kisöccsére nem lehet igazán haragudni, mert mindketten okosak; az őket körülvevő világ sebezhető pontjainak felismerésében szellemesek, ha arra kerül a sor, hogy lehúzzák a sápot. Amikor az ifj. Kukucskától vásárolt cukor lerakása megtörtént, Kelemen azt mondta kisfiús mosollyal a sofőrnek: „Tata, ne cukrot, hanem hordót meg kádat írjon a menetlevélre.” Adóívvásárlásai is természetesek voltak. Ezt Dóró Ernő gyönyörűségesen elmondta a róla szóló fejezetben („Részben bűnös”, Forrás 1977/10.) Amikor e vonatkozásban mégis Dóró szavait idézzük — ahogy azok „Hanzi” szerint elhangzottak — azzal nem a volt adóügyest akarjuk jellemezni, hanem Kelement. „Hallottam, hogy megbízható srác vagy, ha akarsz musttal variálni, akkor az adót én el tudom intézni .. .” Kelemen akart, a dolog adóügyi részét Dóró jó pénzért elintézte. „A vásárolt szőlőből készített 100—110 hl mustot nem vallottam be — eltitkoltam. Ezt nyugodtan megtehettem, mert Dóróval már megegyeztünk előre.” Kelemen a hamis must készítésének három féle módját beszéli el. Két alkalommal a víz-cukor-sav oldatba borseprőt kevert, hogy az „megzavarja”, a cukorból pörkölt ka- ramellel pedig megszínezte a lélöttyöt. „Ilyen módon a hamis mustnak színe, zavarossága, savtartalma megvolt, átvették azt. . .” Egy részletesebb recept: „A hamis mustot úgy készítettem, hogy vízben feloldottam a cukrot; 100 liter vízbe tettem 25 kg cukrot, így kaptam 18 fokos vizes folyadékot. Ehhez adagoltam 40 dkg borkősavat, valamint egy kevés valódi mustot, hogy színe, zamata legyen, és zavaros is legyen. Ezt a keveréket 1 napig hagytam állni, majd leadtam a pincegazdaságnak, hogy ne induljon el a forrás. Ebből nem kellett mintát venni. Amikor vittem a pincéhez, megkóstolták, lemérték a savtartalmát és átvették .. .” Kelemen az 1973—75 közötti években 220 hl musttermést jelentett be. Ennek bő hatszorosát értékesítette „must”, vagy „bor” néven: 1 338 hl-t. Hamis folyadékait 4 átvevőhelyen adta le; az összmennyiségből 286,5 hl-el a saját szövetkezetét csapta be. 60
