Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (5. rész: Egy maffia természetrajza
Szőke Nagy: Igen. Szávai: Mikor volt ez, Szőke úr? Szőke Nagy: Ez kb. október végén volt. Ügyész: Azért a pénzért mentek Szávaihoz? Szőke Nagy: Igen. Szávai: (Szőkéhez) Hol van a házam Csengődön? Szőke Nagy: Egy kis sarokház. Szávai: Hogy kell bemenni? Szőke Nagy: Egy kis folyosón. Szávai: És ott találkoztunk? Szőke Nagy: Ott, a folyosón. Gubánnal beszélgetett. Szávai: Álltunk, vagy ültünk? Szőke Nagy: Álltunk. Szávai: Volt még valaki a lakásban? Szőke Nagy: Nem. Gubán: Nem barkochba ez! A publikum hangosan nevet. Szávai: Szőke Nagy a lakásomon nem volt. Szőke Nagy: Voltam. Gubánnak tartozott pénzzel, azért. Szávai: Én? . . . Elnézést kérek, ön összetéveszt valakivel! Szőke Nagy: Nem. Szávai: Mondja, Szőke úr, látott-e az arcomon valami különös ismertetőjelet, ha már azt állítja, hogy találkoztunk? Szőke Nagy: Igen. Valami szemölcsféle volt. Szávai: Kelés volt. Nemrég vágattam ki. A publikum hangosan derül Szávai bukásán. Az ügyész kiterjeszti a vádat. Belenőttek abba Dóczi János (XXXVI. rendű, 3,5 év szigorított börtön 30 000 Ft vagyonelkobzás), és Kelemen István (Vili. rendű, 6 évi szigorított börtön, 150 000 Ft vagyonelkobzás), mint büntetésükből is látható, előkelőségei az ifj. Kukucska féle maffiának. A rangsorban elfoglalt helyük ellenére mégis az opus végére hagytam őket, mert az ellenük emelt s jórészt bizonyított vádak bezárják a kört, és a viselt dolgok rikító színeivel végképp meggyőzik a netán még mindig kétkedő olvasót, hogy van ez a maffia. Kezdjük Dóczi Jánossal. A bűntett elkövetésekor 40 éves. Ennek az erős, már-már robosztus alkatú férfinak több nevezetessége is van. Természete, hogy túl hangosan beszél; ezzel képtelen állításait igyekszik elfogadtatni a tárgyaláson. Pincemesteri minőségében azt mondja, hogy „én csak a papírmunkát végeztem.” „Átvevő: Dóczi János.” A szolidabb és otrombább hamisítványok befejtésére jogosító formanyomtatványon sokszor szerepel a neve. Ő volt a csengődi Aranyhomok egyik pincemestere; jelenleg — ítélethirdetés után ideiglenesen szabadlábra helyezték — gépkocsielőadó. Joga van neki a munkához, a kenyérkeresethez — mondja a szakszövetkezet elnöke. E higgadt humanitás lefegyverez, megadásra kényszerít. Ha azonban megpillantom a volt pincemester sárga Dáciáját a szakszövetkezet parkolójában, mégis megkísért a gyanú: vajon nem a kalácskeresethez való jogát kapta vissza Dóczi János?... Viselt dolgainak fehérvári és csengődi megítéléséből — ott börtön, itt felmentés — va58
