Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (5. rész: Egy maffia természetrajza

„N em tudom, nem emlékszem”

Boszorád Nándor (XI. rendű, 3 év börtön, 60 000 Ft vagyonelkobzás) előrelátó gazda. 1974 decemberében, amikor már „levegőben lógott az áremelkedés,” 30 q cukrot vásárolt ifj. Kukucskától, majd 2 q citromsavat. Ez utóbbi ügylet is a Négycsöcsú'ben köttetett, — már 1975. januárjában, Szőke Nagy lebukása után, s közvetlenül a lavina megindulása előtt.

A vádlott bűnlajstromán orgazdaságon kívül magánokirat-hamisítás és csalás szerepel még. Az előbbit itt is, mint általában, a mások nevén leadott borért vagy mustért járó pénz felvételére jogosító „megbízás” készítésében, aláírásában való részvétel jelenti; a csaláson pedig — mint minden perbefogott termelőnél — a hamisítványok értékesítése értendő. Boszorád a szakértő véleménye szerint 1973-ban és 1974-ben termett szőlőjéből 114,7 hl mustot sajtolhatott. Ezzel szemben közel 500 hl folyadékot értékesített mustnak és bornak álcázva a különböző pincészeteknél.

Boszorád is a középmezőnyben van, mint Szlama; nagyjából a vétkeik minősítése is megegyező. A „párologtatás” meséjében is hasonlítanak, annyi különbséggel, hogy Boszorád nem ,,tepszi”-ben, hanem üstben végezte ezt a fáradtságos, költséges és házilag megvalósíthatatlan műveletet. E 40 éves, szőkésvörös, szögletes arcú ember idegbetegséget szimulál. „Görcsöl a fejem”, emlékezetzavarát ide vezeti vissza. Hallgatom a magnószöveget, és húzom a strigulákat. Kihallgatása során 84-szer mondja, hogy „nem tudom”, „nem emlékszem”. Védekezésmódjához a bégető juhász történetét asszociálja az ember. Valami nagy-nagy csínyt tett ez a juhász, de ravasz ügyvédje kioktatta, hogy a bíró minden kérdésére csak bégessen. így is történt: a bíró felmentette a juhászt, de az kiokosodván, a fiskálisnak is bégetett, amikor fizetésre került volna a sor. Boszorád (akit az öreg Krizsán következetesen zavarba hozva a hallgatóságot, Baszorádnak nevez) e juhászmesét nem ismeri. Az ügyvédje azonban aligha esik bele a régi fiskális hibájába.

Boszorádot önismétlésben csak Gyulai István veri. A csengődi tanács egykori elnöke kihallgatása során 158-szor mondja ki a „tisztelt” szót, a bíróság vagy az ügyész úr jel- zőjeként.

Boszorád memóriazavarai sajátosan programozottak. Mindenre emlékszik, amit enyhítő körülménynek vél, de semmire sem, ami terhelő volna ránézve. Tudja azt, hogy a mustsűrítő üst kilyukadt, sajnos, és ő eladta a cigányoknak 200 Ft-ért. Termését meghaladó must- és borleadására hallatlanul ostoba rablómesét eszel ki. Megbízást kapott, hogy vásároljon 100 q-n felül szőlőt; erre a megbízó előleget is adott 2 000 Ft-ot. Az illető azonban nem jelentkezett a szőlőért, és azt ő — kénytelen-kelletlen — kipréselte és leadta. A megbízó nevére, kilétére nem emlékszik. Az viszont eszébe jut, amiről a nyomozati vallomásban említést sem tesz, hogy sokan jártak hozzá préselni, s a sajtoló használatáért valamennyi mustot mindenki hagyott a kádban. Innen is adódott többlete .. . Boszorádnak nincs humora. Ezért mosolyogni való kijelentését, miszerint Csengődön a vasboltban is árulnak borkősavat, és csak a virágboltban nem árulnak cukrot, objektív tényként kell elfogadni. Ha az ifj. Kukucskával való két véletlen találkozásához hozzáképzeljük a meg nem történt harmadikat — amikor a sűrítmény-döm- ping volt —, két dolgon töprenghetünk: mennyivel kapott volna Boszorád súlyosabb büntetést, és hánnyal több strigulát kellett volna húznom „nem emlékszem”-jei hallatán? . ..

Tóth Zsámboki László (XXVI. rendű, 1,5 év börtön, 20 000 Ft vagyonelkobzás), Katzenbach Zoltán (XXVIII. rendű, 0,5 év felfüggesztett börtön, 1 500 Ft pénzbüntetés), Péczka Bálint (1 év felfüggesztett börtön, 15 000 Ft vagyonelkobzás), nevén a pi- curka orgazdaság csupán azért érdemel említést, mert 1. Kelemen István véletlenül ta55