Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 7-8. szám - Banos János: Műfordítások a török népköltészetből (Máni dalok, Daru voltam, Felöltőm piros gallérja, Szeretőm a kertben, Fönn a hegyen)

BANOS JÁNOS

MŰFORDÍTÁSOK A TÖRÖK NÉPKÖLTÉSZETBŐL

MÁNI DALOK

1. Csillagra nézz, holdra nézz, szép szemű kislányra nézz; szeme csillag, úgy ragyog: csupa csillogás vagyok.

2. Mit tegyek, hogy este lett, búmat ki hallgatja meg?

Est, te szemem tövise, magányomba törjelek?

3. Mellénykéd szétszakadjon, gombja mind lepattogjon; aki tőled elválaszt, örökké elnémuljon.

4. Rodostói vagyok én, fejem sebes, csupa vér; pólyát babám kötött rá, hozzá, kutya, nehogy érj!

5. Szilva kéklik dombokon, lyuk sötétlik bugyidon; hol jártál az éjszaka? Szívás-folt a nyakadon.

6. Madár voltam, idegen, ringtam ágon, szíveden; hessegettél, szálljak el, te voltál a mindenem.

7. Kapud fölé hajolok, hosszú nád én susogok: akár kellek, akár nem, engem ringat homlokod.

8. Két dió csüng egy ágon, köztük tenger hullámol; túlsó parton te s én itt, keserű könny orcámon.

9. Hegyről farkast hajtottam, lovam megállt csapzottan; rózsámtól ki elszakít, háljon mindig árokban.

10. Fölakasztom köntösöm, ládikóba begyömöm; elrabolták rózsámat, magamat hát felkötöm.

11. Kezetektől óvjon ég, nyelvetektől messzeség; réce volnék, zöld fejű, tavatokból nem innék.

12. Selymet fonok szép zöldet, szömemnél is még szöbbet; rózsám este ha nem jön, vért hullatok és könnyet.

13. Hó pilinkéz lefelé, ereszekre hull elém; milyen anya szülte őt, hogy ölemben el se fér?

14. Szemed kék kis drágakő, messzi, messzi ékelő; örökkétig emléked:

vér a szívre csöppenő.

15. Cérnát dobtam a rétre, a rétnek zöld gyöpére; selyem volnék, fonódnék rózsám ruhaszélére.

16. Ki lánya ez, aki jön, feredzsében billegőn?; szép homlokán rózsa izzik, hajnalcsillag tündököl.

25