Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 7-8. szám - Buda Ferenc: A fordítás öröme és reménytelensége

Egyszóval: a két nyelv szerkezete, természetes zenéje, lüktetése nagyon különbözik egymástól.

Mindehhez vegyük még hozzá a közmondások történelmi, vallási, mitológiai, néprajzi, gazdasági, társadalmi hátterét. Gondoljunk a kirgizek — szinte napjainkig tartó — többezeréves nomád múltjára, törzsi-nemzetségi szervezetére, amely még nem veszett ki emlékezetükből, vegyük tekintetbe hagyományos gazdasági életük sajátosságait: földműveléssel is foglalkoztak ugyan, de létalapjukat elsősorban mégis az állattartás biztosította. Az a terület, ahol jelenleg a kirgizek élnek, különböző kultúrák érintkezési — olykor ütközési — pontja volt időtlen idők óta. Az iszlám és a buddhizmus, a kínai és a perzsa, valamint épp a legutóbbi egy-két évszázadban mind keletebbre nyomuló oroszok révén a bizánci kultúra találkozott itt, Közép-Ázsiában. A kirgizek mohamedán vallásra tértek ugyan, de egykori sámánhitük maradványai túlélték az iszlám invázióját. Vándorló életmódjukból, földrajzi helyzetükből adódóan történelmük bővelkedett a harcokban, háborúkban. A róluk szóló legkorábbi tudósításokat az orhon-jenyiszeji feliratokon olvashatjuk (ekkor még jelenlegi lakhelyüktől távol, Dél-Szibériában éltek). Eposzaik — elsősorban a világirodalmilag is kiemelkedő jelentőségű Manasz, de a kisebbek is: a Kurmanbek, az Er Tostuk stb. — emelik mítoszi magaslatokba e nagymúltú kis nép íratlan történetét. E hatalmas, apáról-fiúra szálló és még ma is eleven szellemi hagyaték fölbecsülhetetlen értékeket hordoz magában — sajnos, Európa és a nagyvilág számára eleddig csaknem ismeretlenül.

Közvetlenül vagy közvetve mindez a közmondásokon is nyomot hagyott. Hogy milyen mértékben s milyen arányban, annak kiderítésére a rendelkezésemre álló anyagot s a magam felkészültségét — természetesen — nem tekinthetem elégségesnek.

Munkám során a lehető legnagyobb pontosságra törekedtem mind tartalmilag, mind formailag. Célom az volt, hogy a kirgiz közmondások magyarul is közmondásként szóljanak — ha nem is mindenáron. Hamisításnak érezvén pl. eleve elvetettem azt a módszert, hogy kirgiz közmondást egy megfelelő értelmű, de eltérő tartalmú magyar közmondással fordítsak le. „Kojcsu köp bolszo, koj aram ölöt” — magyarul ezt így mondanánk: „Sok bába közt elvész a gyermek”. Szószerint fordítva azonban így hangzik: „Juhász sok lévén, a juh pogányként hal”. Egy kicsit igazítva rajta: „Ha sok a juhász, pogányán vész a juh”. Ugyancsak igyekeztem megtartani lehetőleg minden eredeti szóképet, metaforát, jóllehet gyakorta kínálkoztak toliam alá ismerősebb, a magyarban már régtől meggyökeresedett kifejezések. Ehhez az elvhez persze képtelenség körömszakadtáig ragaszkodni: „kalmük-kötés”, „kalmük-csomó” helyett nekünk érthetőbb a „kunkötés”, kivált ha ugyanazt jelenti.

Rendkívül kemény próbát, olykor megoldhatatlan feladatot jelentettek számomra ■a gyakori szójátékok. Mivel a puszta tartalom lefordítása csupán félmunkának számít, azokat, amelyeknek fortélyos formájával nem tudtam megbirkózni, egyelőre pihenni hagyom. Emiatt kell lemondanom pl. egyik legkedvesebb kirgiz közmondásomnak két változatáról is. Legalább e bevezetőben hadd legyen helyük: „Balaluu üj bazar, balaszyz üj mazar” („Gyermekes ház vásár, gyermektelen ház síremlék”); „Balaluu üj güliszten, balaszyz üj köriszten” („Gyermekes ház virágos kert, gyermektelen ház temető”).

Jónéhányat azért kellett kihagynom, mert annyira szorosan kötődnek a legsajátosabb kirgiz hagyományokhoz, hogy a bennük rejlő tanítás nem hatol át a nyelvi határokon. Ezek szinte kivétel nélkül az állattenyésztéssel kapcsolatosak. Tehát — nem csupán nyelvi határokról van szó: mi már rég szakítottunk azzal az életmóddal, amelyben kirgiz barátaink máiglan otthonosak. Például: a mai magyar köznyelv a háziállatok megnevezésére nemigen ismer négy-öt szónál többet egy-egy fajtán belül: ló, kanca, csődör, mén, csikó; tehén, bika, borjú, ökör (a tinó már leginkább csak a közmondásból ismeretes: „Tanulj tinó...”); juh, birka, kos, bárány, jerke(?), ürü(?), toklyó(?).

15