Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 5-6. szám - Veres Pál: Szexológia: Szembefordulás az áradattal

Örülök, hogy ez így van, és nem fordítva!"

Eddig a cikk.

Egy idős orvos — nevét és címét is közölte —, a cikk megjelenése után azonnal tollat ragadott, és többek között az alábbiakat írta:

„A józan ész azt kívánná, hogy a felvilágosítás súlypontja a nők biológiai tehertöbble- tének ismertetése legyen, a nevelésnek pedig oda kellene hatnia, hogy a lányok csak a pubertás pszichés-hormonális viharain túl, számolva a szexualitásnak a két nemre való hatásának különbségével kezdjenek nemi életet. A fiúk pedig ne éljenek vissza a lányok természetadta hátrányos helyzetével, hanem embertársi felelősség ébredjen bennük. A «maradi szülők» kifogásolják, hogy ez a tendencia hiányzik a felvilágosításból, és szerintük a kollega úr rovatbeli válaszaiból.

A mai felvilágosítás — eltekintve néhány bizonytalan utalástól — nem tartalmaz ilyen célkitűzést. A felvilágosító cikkek, kiadványok, útmutatók csak a serdülőkorúak- nak a terméketlen nemi élet technikájára való kioktatással foglalkoznak. Erkölcsre vonatkozólag csak a múltbeli előítéleteket, tilalmakat helytelenítik és semmitmondó általánosságokat hangoztatnak. Az ember minden tevékenységében, történésében, önmegvalósításában fontos tényező az önuralom, a mértékletesség, a tartózkodás. A táplálkozás, a munka, az életmód higiénés, szociológiai és pszichológiai vonatkozásaival foglalkozó nevelés tudatosítja ezt. Csak a nemi felvilágosítás művelői ezt mellőzik, pedig az ő területükön is volna olyan fontos, mint az emberi élet más vonatkozásaiban. De szexuális felvilágosítóink említeni sem merik ezen fogalmakat, félvén, hogy maradi előítéleteket tartalmaznak, sőt még vallásos dugárut is szimatolhatnának benne. Ezért, ha szóbakerül az erkölcs, a szöveg zagyva és óvatos visszavonása az előbbinek.

A mai felvilágosítás, nevelés hatását tekintve felbátorítás a serdülőkorban megkezdett gátlástalan nemi életre."

Nem kívánom felvilágosító munkám tényeit ismertetni, csupán ezt a támadó hangú levelet kiváltó üzenetemre hivatkozom, amely önmagában is bizonyítja, hogy mennyire hamisak a kritizálókollega adatai. Most ugyan nekem címezte a mondanivalóját, de aligha kétséges, hogy véleményét nem rejti véka alá, és hirdeti azoknak is, akiknek nincs módjukban ismerni a megtámadott szerzőket.

Amikor arra kértem, hogy csupán egyetlen olyan kiadványt nevezzen meg, amely a levelében közölt tényeknek megfelelnek, a válasz az volt: minden kiadvány ilyen.

Lehet ilyen emberekkel vitatkozni?

És ő egy iskolaorvos, akire a kormányhatározat értelmében a családi életre való nevelés feladata is hárul!

Egy másik levélíró — ugyancsak névvel és címmel — így ír:

„Tisztelt Uram!

Szorgalmas olvasója vagyok rovatának, ennek a legfőbb oka az, hogy figyelem az ifjúság problémáit, figyelem, hogy egy adott helyzetben milyen tanácsot adnék. Meg kell mondanom, hogy nagyon gyakran nem azt, amit Ön. Az Ön válaszai ... erkölcsi, etikai szempontokat szinte figyelembe sem veszik. Éppen ezért fejezte úgy be egyik válaszát: «A fiatalok többnyire megértik». Ez az Ön válasza alapján természetes, hiszen csak arra kíváncsiak, hogy a tizennégy éves korban elkezdett szexuális élet árt-e? Az Ön válasza az, hogy nem.

De a válaszából csak arra kíváncsiak, hogy «nem», a többire már oda sem figyelnek. Higgye el kérem, hogy a szülők gyermekük féltéséből és nem irigységből próbálják őket jobb belátásra bírni. Gondolja meg, hogy milyen élete lesz annak a lánynak-asszonynak, akit házassága előtt tizenöt-húsz férfi felavatott, mert ez van. Végtére is egy nőnek tudnia kellene, hogy a teste nem átjáróház. Ön pedig mindig csak a védekezésre hívja fel a figyelmet, arról pedig hallgat, hogy milyen betegségeket szed55