Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Veres Pál: Szexológia: Szembefordulás az áradattal
Egyértelmű, használható állásfoglalás nincs, orvosok, pedagógusok részére szexológiai oktatás nincs, — a már említett kezdeményezés „továbbképzés’' — meghatározott erkölcsi normák sem ismeretesek, hacsak a másfél évtized előtt nyilvánosságra (!) hozott nevelési irányelveket nem tekintik annak. Magukra maradnak a valójában segíteni akaró orvosok és pedagógusok, és többnyire a saját véleményüket közlik a szexuális élet gyakorlati kérdéseiben eligazításért jelentkezőknek. Ezt akkor is végezni kell, ha a segíteni szándékozónak semmiféle pecsétes megbízatása nincsen erre, és ha ez többnyire olyan következménnyel jár, hogy szembekerül az áradattal. Csupán egy esetet közlök annak illusztrálására, hogy mennyi nehézséggel kell megküzdenie annak, aki a szexuális tanácsadás háládatlan feladatára nyíltan vállalkozik. „Egy maradi szülő a sok százezerből” aláírással kaptam az alábbi sorokat: „T. Pornográf úr! Az Ön «jóakaraté» tanácsaira válaszolok,amelyeket a naiv,tapasztalatlan kislányoknak ad. A «maradi szülők» ugyanis ezért féltik gyermeküket, de miért is írjam ezt meg Önnek, hiszen úgyis tudja.” Eddig a névtelen levél. Mellékelten csatolt egy újságból kivágott cikket: „MEGÖLTE ÚJSZÜLÖTTJÉT! A Kecskeméti Megyei Bíróság N. Gizellát emberölésért kétévi börtönbüntetésre ítélte. A bűncselekmény súlyával látszólag aránytalan ítélet mögött olyan történet húzódik, amelytől nem tekinthetett el a bíróság. N. Gizella Móricgáton élt, együtt szüleivel, saját házukban. A gimnázium második osztályának elvégzése után munkába állt. A helyi tsz galvánüzemébe ment csomagoló- nak, áruátvevőnek. Itt ismerkedett meg F. Alberttel, hozzá hasonló korú fiatalemberrel, akit a szülők is komoly udvarlónak tekintettek. Már két éve együtt jártak, amikor a fiú rászokott az italra, gyakran durván viselkedett, de a lány ragaszkodott hozzá. 1976. novemberében végleg összevesztek. Az ok: a lány teherbe esett, de a fiú hallani sem akart a házasságról. A terhességmegszakítást is ellenezte, resteilte volna, ha «kitudódik» a dolog. N. Gizella egy magánorvoshoz ment, aki megállapította, hogy több mint háromhónapos terhes, a megszakítás nem tanácsos. Ezt követően a lány levelet írt F. Albertnek, de arra válasz nem érkezett. A lány lassan megbarátkozott a gondolattal, hogy férj nélkül szüli meg a gyermekét, de szégyellt a terhesgondozásra eljárni. 1977. június 8-án megszülte gyermekét. N. Gizellát a szülés utánolyan gyűlölet fogta el a gyermek apja.s az elszenvedett csalódások miatt, hogy felindultságában az újszülöttet megfojtotta. A Legfelsőbb Bíróság fellebb- viteli fokon tárgyalta az ügyet, újra mérlegelte az enyhítő körülményeket, és az elsőfokú bíróság ítéletét jogerőre emelte.” Ennyit közöl a lapkivágás. A cím mellé levelezőm csak ennyit írt: „Ezért Ön is felelős!” A Magyar Ifjúság 1978. február 10-én megjelent számában közöltem afentieket, és hozzáfűztem a véleményemet, leírtam, hogy olyan ügyben kell állást foglalnom, amelynek több sajnálatra méltó szereplője van, mégsem hagyhatom válasz nélkül a levelet, mert abban igaza lehet küldőjének, hogy sok százezer, hozzá hasonló maradi él velünk együtt, aki ugyancsak macskakörmök közé téve nevezi „jóakaraténak” azt, aki a fiatalok gyakran eltitkolt súlyos problémáival foglalkozik. Az ügyben a legsajnálatraméltóbb a tizenkilenc éves N. Gizella, aki megölte gyermekét, mert nem tudott belenyugodni, hogy F. Albert, a gyermek apja elhagyta őt. Sajnálatra méltóka szülők is, akik másképpen képzelték el lányuk életét. Nem azért járatták gimnáziumba, hogy két osztály elvégzése után üzembe menjen csomagolónak. 53
