Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 5-6. szám - Kutasi Gyula: Eljegyzés (novella)

— Valami közbejött — segített apa. — Mindig közbejöhet valami.

— Mi? — kérdezte anya csalódottan.

Apa a vállát vonogatta. — Hát valami. Mit tudom én.. ..

— Nem jött közbe semmi — mondtam.

A csend átmetszette a torkunkat. Hallgattunk.

— Balázs nem fog jönni — szóltam halkan. — Sem ma, sem holnap.

— Semmikor? — hökkent meg anya. Arcára ráborult a szomorúság.

Micsoda rohadt szó, gondoltam. — Semmikor? — mondtam.

Anya tekintete fátyolos lett. Értetlenül siklott apáéra, de abból nem okoskodott ki . semmit.

— Én magam kértem, hogy ne jöjjön — kezdtem —, Balázs nős. Balázs egy gyáva féreg. Nincs is rá szükségem. Megkértem őt, hogy határozzon, döntsön igazságosan. Menjen vissza a feleségéhez és csináljon mindent jobban, mint eddig. Cipelje máshová a pecsétjeit. A lelkipatyolatnak VÉGE.

Anya hangtalanul pityergett.

— Ugyan anya! — dühös lettem.

Apa meglazította a nyakkendőjét és átbújtatta a fején.

— Hát nem érted? — hajoltam anya arcába. — Az én bőrömre ne izmosodjék senki. A jó nő, akinek beleliheghetünk hetenként kétszer a fülébe, elég az neki. Aztán minden szir-szar problémákra hivatkozva ködösítünk a hétvégeken. Belefáradtam. Kész. Köpök az egészre!

Kimentem és egy pillanat elteltével a szendvicses tálcával tértem vissza. A konyha- asztal közepére tettem.

— Tessék! Együk meg, amit főztünk.

43