Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Vajda Mária: „Azér’ élünk, hogy szeressünk!” (Őszinte vallomások a régi paraszti szerelmi életről)
vót. Mer nem egyforma, Jézus Krisztus nem egyformára mérte. Az egyik kurtább, a másik nagyobb. Meg azír vótak olyan emberek, hogy sipp-supp aláfűtöttek az asz- szonynak, oszt el van intézve. Hogy neki kellett, vagy jó vót mit törődött vele. Nahát ezek az asszonyok örökösön mindig azon hajszoltak, hogy hunn tudnának egy másikat fogni, amék jó. Például ez énvelem törtínt meg, mán elmondom: Karinkón vótam csősz. Egy fiatal menyecske este kísőn kijött a határba, oszt danolva jött a dülőúton. Na mán ezt nagyon furcsáilottam, lopni jött, oszt danolt. Paréjt jött szedni a disznónak. Én meg mondtam neki, hogy jöjjön mán, vacsorájjík velem, mer jobban esik úgy a falat, ha más is eszik. Hát odajött a kunyhóho velem, leült a bundára, jó közel hozzám. Én meg megkaptam, oszt eldütöttem. Hát ídes istenem, nekem az eszembe se jutott, hogy én űtet megrántsam, de az rámborult, oszt harapott, csókolt, nyaltfalt, bútt valósággal alámfele. Utóvégre oszt elmondta, hogy ű szerelmi csalódott. Nem is szereti az urát, meg annyi kicsi van neki, oszt mikor beleteszi, olyan, mintha egy fadarabot dugna oda. Meg az ura mán rígen kiszállt a vígállomáson, mikor ü még félútba sincs. Pedig jó ember, a pízt hazahordja, a családját nem bántja. De hát a menyecske csak nem szerette. De kötelessíg neki adni, ha hazajön egy héten egyszer muszáj. — Hát ilyen is vót. 24 éves vót ez a menyecske, én meg akkor 44. De oszt kijárt hozzám vagy két évig. Utóvégre mán menekültem előle.” „Kapatosak vótak rigen az asszonyok. Nagyon sok, de nagyon sok vót a mi időnkbe. Szegíny asszony vót, máskíppen nem, az a gazda rávette, és az meg hát engedett szegíny. Mer ügyi hát szegíny vót. Ó, hát tudnék én olyat mondani magának, a meg itt vót az Elepen, egy nagy gazda ember vót, de idős vót mán. Hát ez egy kicsit furcsa mán, de azír csak elmondom, ha úgy akarja. Öreg gazda vót, oszt azt mondta a cseléd asszonynak, — te, adjál mán, te! — Na, gazduram adok, de ahány lökís, annyi lapát búza. Hát osztán hozzáfogtak. Olvasta is az asszony — egy lökís, két lökís—, utoljára mán mikor odairtek a kutyakocogósára — lipit, lapát, —ah, adjík gazduram egy mázsa búzát, oszt el van intézve. Ilyen is vót. Ez valóság, ez megtörtínt, ez nem mese.” „Nagyon gyakran előfordult az uradalmakba rígen, hogy a bíresgazda ílte a bíres- néket. Két órakor kidultátatott a gazda, a híresek meg felkeltek megitatni az ökröket, a bíresgazda meg bement a bíresnékhe, oszt elhálta ükét. Azok a szegény asszonyok meg nem mertek szólni, mer ügyi azt észrevette az az asszony, hogy a bíresgazda nem a szemit szurkálja, de nem mert szólni, mer attul fiit, hogy elcsapják őket, mer ha összevesztek vóna a bíresgazdával az biztos, hogy újesztendőbe kiadta vóna nekikasza- badságos levelet. Abba az időbe nem sok pofáznivalója vót a cselédembernek. Ha a bíres asszony jóba lett a bíresgazdával, akkor annak az asszonynak nem vette észre a gazda, hogy most tengerit lop, most fát lop, most búzát lop. így az ilyen asszony tudta tángálni a családját. Erre mondták osztán, hogy ha a bíresné nyerges, akkor a bíres nyertes.” „A debreceni fődön lakott egy parasztgazda, nagy gazda ember vót. Fogadott újesztendőbe egy fiatal házaspárt kommenciós kocsisnak. Hát mán mikor odakőtözött a fiatal pár, mán első este bement az öreg gazda a menyecskéhe, oszt kírte a jóra, hogy hát ű idebe akar aludni. A menyecskének az urát persze még nappal elküldte egy másik tanyára, hogy az majd ott fog dógozni. Na de a menyecske nem engedett a gazdának, hiába ostromolta égisz héten. Na szombat este megjött a menyecske ura, oszt elpanaszolta neki az asszony, hogy a gazda űtet erővel le akarja venni a lábárul, kötözzenek el innen, ű nem marad itt tovább. Aszonygya erre az ura: — Ó, hát, hé, csináld mán meg valahogy, pízír vagy tudomis én mér, milyen jól jönne a nekünk. — Na oszt az asszony kieszelte, hogy — Hát bejöhet gazduram, de a kis szekeres lúnak adja ide a pak- susát. — Hát a gazda odaadta neki, hogy hát mit akar ez ezzel a paksussak, nem kel| a neki. Másik este újra bement a gazda, akkor a másik kis szekeres lúnak a paksusát kírte el az asszony, hogy csak úgy bújhat az ágyába. Harmadik este megint bement 13
