Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5-6. szám - Vajda Mária: „Azér’ élünk, hogy szeressünk!” (Őszinte vallomások a régi paraszti szerelmi életről)
„A két termíszetnek együtt tanálkozni kell. Az jön legislegelébb, mindenféle dógot félretíve. Mikor mán összekerült, az szereti egymást, nyalja-falja. A sűrű csóknak mi a vígé? Mer csak csókolja, nyalja-falja, ugye. A sok csóknak pedig b ... a vígé. Ezt nem lehet el se vitatni. Mindenféle dógot félretíve, ez az életnek az élete. A többi az csak felesleges. Ez a legfontosabb, hogy szeresse egymást. Akkor mindegy, ha kenyír nincs is, ha szalonna nincs is, csak szeresse egymást, összetartsanak. De azér az élvezet is csak ott van jobban, ahunn osztán megvan a kenyír is.” „Fiatalembernél nagy dógot jelent a szerelem, mikor a nadrágban baja van az embernek. Hát én úgy gondolom, hogy az a szerelem, hogyha valakit szeret az ember, mer ha nem szeretjük, a szánkbul is kiköpjük azt, amit nem szeretünk. Hát én nagyobb érzést nem tudok elkípzelni, mint mikor megölelem a felesígem, még ma is, pedig mán 81 éves vagyok. Ott kezdődik az is, ha az ember szerelmeteskedik. Mán 3 év múlva 60 éves házas leszek. De az biztos, hogy engem a felesígem nem eresztett ki az uccára, hogy ki ne kísért vóna, mióta én vele vagyok. Összebújik az ember olyan nővel is, akit nem szeret, de avval lehet jól csinálni azt is, ha szeretem azt a nőt. Mer ha nem szeretem, megcsinálja az ember, de az hideg. De azt én nem nevezem szerelemnek. Mikor hadifogoly vótam, egy esztendeig együtt éltem egy asszonnyal. Hát megcsináltuk, de nem szerettem. De megcsináltam, mer fiatalember vótam. Meg vót annak más értelme is, mer a gazdasszonyom vót, ha nem tettem vóna, nem adott vóna enni. De hogy én szerettem? Nem szerettem, mer ha szerettem vóna, akkor elhoztam vóna magammal haza, mer én is még legínyember vótam. Dehát szerelemrül nem lehetett szó se. Én a felesígem mikor megláttam, akkor jöttem haza a tizennígyes háborúbul, én nagyon megszerettem. Anyámék nem is akarták, hogy elvegyem, mást akartak, olyat, akinek tanyája is vót. Azt mondtam anyámnak — ídesanyám, én elveszem, de én vele nem élek. Hát ügyi itt indult, mer szerettem, mer örültem, ha megláthattam. Én még ma is, pedig mán 57 éves házasok vagyunk, de még most is nagyon szeretem. Nagyon sokat jelent e. Ű is vót dógozni, én is, ha mán egy hétig nem láttam, mán nem leltem a helyem, de ű se. Örültünk, ha mán messzirül megláttuk egymást. Bániakon lakott, sokszor megálltam az ablaka alatt iccaka, oszt danol- tam. Ú belül állt, én meg kívül. Szerelmes vótam, meg a vagyok ma is, mer én a vagyok máma is. Én fekszek, ű is megcsókol engem, vagy én odamegyek, megcsókolgatom, hát még nem mondhatom, hogy halványult ez az érzís. De az is jól esik, ha a kezemmel végig simítom. Nappal is. Hát kérem szépen én mondom magának három évig udvaroltam a felesígemnek, és akkor mentem vele nappal karonfogva, mikor a templomba jöttünk esküdni. Űk is mentek magukba a jánycimborákkal, egyet biccentettünk, ha tanálkoztunk, de nem mutattuk ki, hogy mink jóba vagyunk. Mikor oszt nem látták, akkor oszt bizon csak megcsókolgattuk egymást mink is. Tudja, akkor olyan vót a divat, meg olyan vót az emberiség. Titokba csináltuk a szerelmet. Én nem is tudom, jártam egy évig biztos hozzá, míg a szomszédok megsejtették, hogy én odajárok. Az ember szígyel tudja, az a jány is szígyelt. Abba nőttünk fel. A szerelem nagyon sok embert halálba visz. Csak az viszi oszt igazán. Vagy a jány nem ment hozzá, vagy nem adták hozzá ahho a fiúho, mer ezelőtt nagyon rossz divat vót az, hogy nagyon makacsnak kellett annak a jánynak vagy legínynek lenni, például én magamrul tudom.” „Én tőlem nem kérdezhet olyat, én nem tudok rá válaszolni. Én már régen vótam szerelmes. Akit én szerettem, az elment, mer közbejött a háború, oszt nem jött vissza. Az én szerelmem olyan vót, mint a sűrű köd, ami osztán eloszlik, oszt mi marad utána. Akinek nem sikerült, annak olyan, előbb nagyon látszik, eloszlik, aztán marad egy nagy semmi. Csak a semmibe bámul az ember. A sűrű ködbe az a jó, hogy mikor ott van előtte, látja, de csak tanálgatja az ember, mi lehet benne. Ha az a köd 5
