Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - Raffai Sarolta: Versek (Tessedik emlékezete; Valamikor, valamikor; Miután)
RAFFAI SAROLTA TESSEDIK EMLÉKEZETÉRE ROMÁNY PÁLNAK AJÁNLOM Egy ujjad körme fénylik így? Ökölbe zárva rejtegesd. Szív dübörögjön nyelvedig hogy szólalj már: de el ne kezdd. Normális lény a köznapi. Nem bélyegzi meg semmi jel. Épp torkodig tud ugrani: bölcs volna nem feledni el. Korán pusztulunk így, vagy úgy. Elvéreztetnek, tudom én. Szólnék valamit vigaszul ha van remény — mert van remény, mert van emberség — valahol. Megkísérteni fölkeres. Tündérkedéssel zaklatok hisz a fűszál is ékszeres, a rét is hivalkodhatik — mi bízvást hivalkodhatunk. Oly mindegy, mi vibráltat így míg megvagyunk. Még megvagyunk. VALAMIKOR, VALAMIKOR Alig hiszem, hogy emlékeznél: a kert, a rét rideg — halott. Más hajnalba fordul az éjjel, nem úgy, mint régen forgatott. A permet összegyú'jthetetlen, a harmat páraként csapong, búnak barázda—rengetegbe: s én látásuk se vállalom. Az időzített szerkezetben csörömpölés robban naponta, minden nyüszítő hajnalon.
