Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - MŰHELY - Pomogáts Béla: A kolozsvári Korunk a történelemben (Balogh Edgár: Itt és most)

egykori munkatárs személyességével egészíti ki. S hogy a folyóiratot nemcsak mint kutatásának tárgyát vállalja, hanem mint életének és munkásságának részét is; mint személyes életrajzának egy fejezetét. A személyes részvétel szabja meg részben a kutatás és a feldolgozás irányát. A klasszikus Korunk tizenöt esztendős története annyira gazdag, oly bőségét kínálja a kutatási feladatoknak, hogy a személyesebb választás, az egyénibb nézőpont kialakítása mindenképpen indokolt. Balogh Edgár maga is arra hivatkozik, hogy a folyóirat első folyamának enciklopédikus jellege nagyon sokféle közelítést és kiindulást tesz lehetővé: ki-ki megtalálhatja sokoldalú anyagában a „maga idézni való példáját, elindulásának irányjelzőit.” Ő is ezt az idézni való példát ábrázolta, az irányjelzőket tűzte ki, midőn programszerűen annak a folyamatnak a bemutatására „vállalkozott, amely a Korunkat a romániai, erdélyi és nemzetiségi valósághoz közelítette, az „itt és most” elvének vállalására késztette. „Oka ezen írásnak — fejti ki — most éppen az, hogy rá kellett végre terelnünk a figyelmet Gaál Gábor következetes küzdelmére a Korunk szocialista elmélyítéséért egy reális meghonosodásban. Le kellett végleg számolnunk azzal a liberális hagyatékkal, mely néptől—nemzetiségtől és földrajzi hovatartozástól távol, időtlen absztrakciókban tárolt vagy terjesztett társadalmilag meddő szellemi értékeket, s tudomásul kellett végre vennünk, hogy milyen szívósan és tudatosan ment végbe a lap történetében az áthasonulás, egy új történelmet valló és vállaló, éppen ezért népben —hazában gondolkodófő irányzat áttörése.” A népben és hazában gondolkodó irányzat, amelyet a Korunk valóban képviselt, különösen történetének népfrontos szakaszán, a szerző gondolkodásának iránya is. A választott tudományos feladat, a kutatás és feldolgozás objektivitásának megőrzése mellett, így lesz egyszersmind személyes vállalkozásra vállalt és képviselt közéleti eszmények újrafogalmazása.

Ahogy a Korunk-kutatás általában, Balogh Edgár is korszakokra bontja a folyóirat történetét. És azt vizsgálja, hogy e korszakokban miként hatott az „itt és most” igénye; az az erős elkötelezettség, amellyel Gaál Gábor szemléje a romániai és nemzetiségi haladás ügyének szentelte magát. Az első korszakot kétségtelenül azok az évek: 1926—1929 jelentik, amelyek során Dienes László egyedül szerkesztette a folyóiratot. Ennek a korszaknak az értékelése körül zajlott mostanában a legtöbb vita. Vannak, akik úgy ábrázolják a Korunk történetének eme három esztendejét, mint a polgári liberális ideológia uralmának szakaszát, amely még teljes mértékben nélkülözte a marxista gondolkodást és igényt. S ilyen módon éles határvonalat húznak 1929-nél, midőn Gaál Gábor társszerkesztőként átvette a lap irányítását, és határozottan a marxista gondolat felé terelte a kolozsvári folyóirat szemléletét. A Korunk történetének eme „kettészakítása” szembeállítja egymással Gaált és Dienest; az elsőben a kiforrott marxistát, a másodikban a polgári liberalizmus ideológusát ábrázolva. Mások, különösen Tordai Zádor és Tóth Sándor, erősen tagadják, hogy e „kettészakításnak” és szembeállításnak valóságos alapja lenne. Tordai Zádor legutóbb a Szerkesztette Gaál Gábor című szöveggyűjtemény bevezetőjében hangsúlyozta a Korunk töretlen fejlődését, a két szerkesztő lényegi összetartozását. ,,.. .azért vette — mondja — Dienes maga mellé s utódnak Gaált, mert mindketten ugyanazt akarták.” ,,... Dienes László és a munkatársak viszik a lapot a fordulat felé — folytatja —, amelyet aztán Gaál tetőz be az 1930-as évfolyammal. Ebben is folytatja tehát az alapító munkáját, és annak szándékát valósítja meg.” A magunk részéről mi is úgy látjuk, hogy a Korunk történetében nincs határozott és lényeges „törés" 1929 körül, s hogy Dienes és Gaál tevékenységét nem lehet egymással szembefordítani.

Balogh Edgár sem fordítja szembe egymással a két szerkesztőt; s helyesen állapítja meg, hogy nem egymással szemben, hanem lényegében egymással karöltve járták be azt az utat, amely a polgári liberalizmus eszmekörétől a szocialista gondolatig vezetett.

73