Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 4. szám - Bolya Péter: Disznóvágás (elbeszélés)

Brodszky megállt, visszafordult.

— Ezerhétszázötven, és nekem is többe van! — süvöltötte.

— Ezerhétszáz — suttogta Karcsi.

— Rendben van, Feri bácsi — mondta Laci.

Brodszky visszajött.

— Jól jártál, nekem elhiheted — dünnyögte.

A tűzhöz mentek.

— Holnap reggel jövünk, öt órakor — morogta Karcsi.

— Lesz pálinka — mondta Brodszky.

Laciék elköszöntek, eltűntek a sötétségben. Brodszky szedett a paprikáskrumpliból, csámcsogva falt.

.... Térdreesik a tűz, nő a parázs, láncát zörgeti a puli, Somos álmos, otthoni arc villan az eszébe.

A DISZNÓÖLÉS

Somos friss hajnali hangokra ébredt a sötét konyhában.

— Feri bácsi, heej! — hallatszott az udvarról.

Brodszky kicsoszogott a szobából, meggyújtotta a petróleumlámpát.

— Jövök — dörmögte.

Karcsiék hideg téli levegőt hoztak a konyhába. Lacinál táska, benne csörgő kések.

— Halál a Mancira! — mondta Karcsi.

Brodszkyné is felkelt, álmosan köszönt.

— Egy tál kellene — mondta Laci.

— Lesz — morogta Brodszky (hosszan tett-vett a konyhában, mintha az időt húzná)

—- Hát a pálinka? — kérdezte Karcsi.

Brodszky kiballagott a kamrába, valamibe belerúgott, káromkodott, pálinkásüveggel tért vissza.

— No, a disznóra — mondta Laci.

Manci szuszogva aludt az ólban. Brodszky a kerítésre akasztotta a viharlámpát.

—• Ügyesen ám, el ne fusson! — mondta Karcsi, kezében a disznóölő késsel.

Somos elhúzta az ólajtó reteszét, bebújt az ólba, életre rugdalta a disznót.

— Végrendelkezett-e a Manci, Feri bácsi? — süvöltötte Karcsi.

Manci kibotorkált az előtérbe, álmosan röfögött.

— Kapd el a farkát, sógor! — rikkantotta Karcsi, megmarkolta az állat fülét, visítás, disznósikoly, Somos elkapja a lábát, kirántja alóla, Karcsi a disznóra térdel, oldalára dönti, Somos ráfekszik, felnéz, Brodszky mereven áll az ólajtónál. — A tálat ,Feri bácsi! — ordítja Karcsi, két sarka közé szorítja Manci nyakát, a kést a fekete bőrre illeszti. — Hozza már azt a tálat, az isten lova faszát! — kiabálja... De Brodszky nem mozdul.

Somos felugrik, kapja a tálat, Karcsi megnyomja a kést, sivítás, bugyogva ömlik a vér, forog a kés asebben, hörgő, fújtató hang, „mindjárt megdöglik!”, ordítja Karcsi, a disznó gyengül, fárad .. . Somos felegyenesedik, Brodszky futva indul a ház felé.

— Hej, de nagy marha ez a Feri bácsi! — szusszantott Karcsi, és a tálba dobta a kést.

Hárman tették fel a disznót a kocsira, mellé a tál vért, a késeket.

— Aztán gyertek ám, arany testvér! — kiabálta Laci a bakról, „neee, Lenke!”, csapott a lóra, fordul a kocsi, indul a dűlőút felé.

16