Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 4. szám - Bolya Péter: Disznóvágás (elbeszélés)
BOLYA PÉTER DISZNÓVÁGÁS BEVEZETÉS — Teatyaúristen! — hördült fel Somos, amikor meglátta Brodszkyt. ELŐTÖRTÉNET Brodszky valamikor a pesti kocsmák ismert személyisége volt; képzettsége szerint jogász, állása hol jogtanácsosi, hol hivatalsegédi, családja hol beengedi, hol kizárja,egészségi állapota hol kórházi, hol szálfaerős. És most. . . Mint egy eltévedt remete. Gumicsizma, foltozott lovaglónadrág, bekecs, kockás flanelIing, komoly „parasztemberi” kalap. — Vidéken élek, közvetlenül a természetben — mondta, és kézfogás közben erős, kapanyéltörte tenyeret akart bizonyítani. „A marha”, gondolta Somos. BRODSZKY Öregedő felesége egy napon válókeresetet adott be Brodszky ellen, azzal az indoklással, hogy Brodszky részeges, nőzik, kártyázik, lóversenyre jár, Munkást szív, s így tovább; Brodszky fürgén elverte a feleségét, az idézést is meg akarta etetni vele, aztán lehiggadt, összecsomagolt, elment. Barátnőjéhez költözött, Angyalkához (aki öreg volt és lottyadt) s a válás után néhány nappal bekövetkezett a „bonyodalom”: Brodszky szerelmes lett Angyalka lányába, aki Pécsett tanult, vasárnap hazajött látogatóba, megismerte az imponáló szakái Iú Brodszkyt, és csütörtökön hozzáment feleségül. A dolog kiderült, és Angyalka azonnal kirúgta mindkettőjüket. Albérlet, havi ezerkettőért. A TANYA Egy asztaltársaságban Brodszky összetalálkozott Verőfényi-Kováccsal, a festővel, aki őrült ember volt, és saját kijelentése szerint semmi mást nem akar hátralevő éveiben, mint tájképeket festeni és szőlőt nevelni . . . Egy tanyán élt, a Kiskunságban; öreg, halálváró parasztgazdától vette, fillérekért. A tanyához tartozott a holdnyi szőlő, a parlag szántó, a néhányfás akácerdő, és Verőfényi-Kovács hamarosan kutyakölyköt kapott ajándékba a szomszédjától. — Van ott még eladó tanya? — kérdezte izgatottan Brodszky. . . . Igen, Brodszkyék tanyát vásároltak, Brodszkyné pénzéből be is rendezték, sőt malacokat is vettek, párját nyolcszázért. Brodszky időben megmetszette a szőlőt, és erdőírtásra szerződött a gazdasághoz, a felesége pedig önálló grafikai kiállítást rendezett az o.-i kultúrházban (egy üres tanyasi estén jutott eszébe, hogy rajzolnia kellene, aztán rajzolt is mindenfélét, napot, holdat, erdőt, kecskét ... A kultúrigazgató egyszer kékre itta magát Brodszkyék tanyáján, és művészinek minősítette Brodszkyné rajzait.) Brodszky néhanapján a fővárosba utazott, bevásárolni, és büszkén hordta körül a belvárosban remetébe oltott parasztformáját. — Az értelmiség hamarosan falura költözik 12
