Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 4. szám - Buda Ferenc: Az elmondhatatlan szavak (vers)
AZ ELMONDHATATLAN SZAVAK Árváid állnak körül, Legelső Csillag. A vak sors, a sötét erők sortüze ezúttal is tévedhetetlen ül célba talált. Akár legutóbb: októberben. Örökségeden, a befelé határtalan Szabadság szikkadt kenyerén megosztozunk: maradjon elfogyhatatlan étkünk. Pirinyó morzsája is édesebb mindannál, amit a jóllakottak terített asztala kínál. — Dögvészes parton a terített asztal ott áll ma is. Dúl a vendégség körülötte. Minden kísértés pedig a Te kezed által megjelöltetett. Talpát, tenyerét ki-ki szemügyre vegye, barátaim: nem virít-e rajt világosszürkén a hamu? A körmök alól kitetsző koromszemcsék is szigorú önvizsgálatra szorítanak. Ezért a szerencsés túlélő csak kellő indokkal s illendő áhítattal vegye szájára szentséges nevedet. A Te sírodra nem hullhat szemét. Hagyatékod: a Mü, a megbonthatatlan, felülmúlhatatlan. S hagyatékod: a fejünk fölött összeroppanó mennyboltozat — a ránkszakadt felelősség. Kortársak, utódok, kezdő s leendő pennaforgatók, nem tollat temetünk ma itt, de kardot. László, segíts a túlsó partról, mert egyetlen menedékünk a megmaradás, megmaradásod. Teremtő erőd virágában távoztál közülünk, váratlanul. Csaknem belédpusztultunk. Eleven arcod hiánya a mi holtig tartó vigasztalanságunk. Mégis: satuba fogott szívünket szorítsad mindenkoron, hisz munkában Mérce, virtusban Példa Te voltál, Te vagy; biztos ítélet Tündöklő Tükre Te voltál, Te vagy; lázban kovácsolt damaszkuszi Penge Te voltál, Te vagy; Igazság Angyala, Tisztesség Oltára Te voltál, Te vagy; Hitünk Sziklája, Hűség Vaspántja Te voltál, Te vagy; jó ügyek Cinkosa, gyöngék Istápja Te voltál, Te vagy; máso- kat gyógyítván Magadat Pusztító Te voltál, Te vagy; sárkánytorokba döfő Szent György lovag Te voltál, Te vagy; Sárkányok fogán Ártatlan Áldozat Te voltál, Te vagy; végromlás ellen Illatos Orvosság Te voltál, Te vagy; verőerünkön Átvérzett Kötés Te voltál, Te vagy; csikókkal áldott Édeni Mező Te voltál, Te vagy; Iszkáz és Istensegíts között Te voltál, Te vagy, Petőfi fölszántott sírja Te voltál, Te vagy. Nagy László! Tőled én elbúcsúzni nem tudok. A Téged szeretők nevében siratlak. Irgalmas Földanyánk, fogadd be legkülönb Fiadat. Ámen. A Farkasréti temetőben, 1978. február 6-án.
