Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Szemes Piroska: A népi prevenciótól a családtervezésig
élete nyomasztó epizódjait mesélgetve ki-kibújik belőle a mindent feloldó, derűs kedélye. — Marikát egyedül szültem meg itthon — meséli a harmadik gyerekéről. — Nem érkeztem már elmenni a bábához és nem volt, akit elküldjek érte. Amikor kész lettem, üzentem, hogy jöhet már. Pedig de szerettem volna legalább ezt az egyet kórházban szülni! Úgy készültem rá, hogy jól kipihenjem magam... Nagyon ismeri a faluját, amelyről az orvosok már évtizedek óta azt mondják: „Itt az első gyerek mindig koraszülött.” Előfordult már olyan is, hogy a menyasszonytáncot a menyasszony nélkül kellett megtartani, mert éppen egy egészséges gyerek szülésével volt elfoglalva. Juliskától tudom, hogy a faluban régen is voltak olyanok, akik értettek a magzatelhajtáshoz. — Volt, aki a padlásról ugrott le, hogy meginduljon a vérzése, meg olyan is, aki búzás zsákot emelt meg. A G-i nagynénim azt mesélte, hogy leánderlevélnek a zöldjét kell letépni, s a középső szárát sűrűn becsavarni cérnával. Azzal indítják meg a vérzést. Csináltak itt ilyeneket is, de nagyon titkolták. Emlékszem, amikor egy asszonyhoz ki kellett hívni a mentőt. Már színe se volt, de csak állította, hogy gombamérgezése van. Még az orvosnak is erősködött, pedig az tudta, mi volt az oka. El is vitte a mentő, majdnem elpatkolt. Itt minél jobban álltak, annál jobban vigyáztak, hogy ne legyen sok gyerek. Van nekem egy iskolatársam, akinek már kétéves volt a gyereke, amikor beleegyeztek a fiú szülei, hogy elvegye. Amikor megvolt az esküvő, a legénynek az istállóba kellett menni éjszakára, mert az anyja nem engedte meg, hogy a feleségével aludjon. — Miért? — Hogy ne legyen több gyerek. Még olyan is volt, hogy egy szobában aludt a család, és ha a fiatalok valamit akartak volna, az anyós letiltotta. — A férj szótfogadott? — A vagyon miatt alkalmazkodni kellett. Bár olyan is megtörtént, hogy kint a mezőn akart közeledni a feleségéhez, de az azt mondta: ha otthon nem ismersz el feleségednek, akkor itt se kelljek neked. Csak ráfanyalodott a férj, hogy szembeszegüljön az anyjával. Be is költözött az istállóból a feleségéhez. Olyan is volt, amikor a második gyereket sírva vitték a keresztelőre. Mintha temetésre mentek volna. A szegény ember csak akkor próbált csinálni valamit, ha már nagyon sok volt a gyerek. — Most? — Amióta az asszonyok dolgozni járnak, már kiokosodtak. Ugye a vonaton, buszon, brigádban felvilágosítják egymást. Meg már az iskolában is tudják, hogy és mint, nem olyan tudatlanok, mint mi voltunk. — Volt-e abortusza? — Soha. Az uramra haragszom, hogy ivott, de az igaz, hogy a kislány után nagyon vigyázott, nem maradtam úgy. Megmondom őszintén: ezt a harmadikat én már nem akartam. El is mentem az orvoshoz, ide is adta az ívet, amivel jelentkeznem kellett volna. Édesanyám azt mondta: ha ő így csinált volna, én sem jövök a világra. Én voltam ugyanis a hetedik, az utolsó gyereke. Bíztam benne, hogy két fiú után hátha végre kislány lesz ... így volt jó. Küzdelem a „felemelkedésért” 1972-ben országos pályázatot hirdetett a Magyar Tudományos Akadémia, a Nők Lapja és a Magyar Rádió, nők számára, „Sikeres életek” címmel. A beküldött munkákból külön tanulmányt lehetne összeállítani azokról a parasztasszonyokról, akik a fel- szabadulás utáni politikai-társadalmi életbe elsőkként kapcsolódtak be. 61
