Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Szemes Piroska: A népi prevenciótól a családtervezésig

élete nyomasztó epizódjait mesélgetve ki-kibújik belőle a mindent feloldó, derűs ke­délye. — Marikát egyedül szültem meg itthon — meséli a harmadik gyerekéről. — Nem érkeztem már elmenni a bábához és nem volt, akit elküldjek érte. Amikor kész lettem, üzentem, hogy jöhet már. Pedig de szerettem volna legalább ezt az egyet kór­házban szülni! Úgy készültem rá, hogy jól kipihenjem magam... Nagyon ismeri a faluját, amelyről az orvosok már évtizedek óta azt mondják: „Itt az első gyerek mindig koraszülött.” Előfordult már olyan is, hogy a menyasszonytáncot a menyasszony nélkül kellett megtartani, mert éppen egy egészséges gyerek szülésével volt elfoglalva. Juliskától tudom, hogy a faluban régen is voltak olyanok, akik értettek a magzat­elhajtáshoz. — Volt, aki a padlásról ugrott le, hogy meginduljon a vérzése, meg olyan is, aki búzás zsákot emelt meg. A G-i nagynénim azt mesélte, hogy leánderlevélnek a zöldjét kell letépni, s a középső szárát sűrűn becsavarni cérnával. Azzal indítják meg a vérzést. Csináltak itt ilyeneket is, de nagyon titkolták. Emlékszem, amikor egy asszonyhoz ki kellett hívni a mentőt. Már színe se volt, de csak állította, hogy gombamérgezése van. Még az orvosnak is erősködött, pedig az tudta, mi volt az oka. El is vitte a mentő, majdnem elpatkolt. Itt minél jobban álltak, annál jobban vigyáztak, hogy ne legyen sok gyerek. Van nekem egy iskolatársam, akinek már kétéves volt a gyereke, amikor bele­egyeztek a fiú szülei, hogy elvegye. Amikor megvolt az esküvő, a legénynek az istállóba kellett menni éjszakára, mert az anyja nem engedte meg, hogy a feleségével aludjon. — Miért? — Hogy ne legyen több gyerek. Még olyan is volt, hogy egy szobában aludt a család, és ha a fiatalok valamit akartak volna, az anyós letiltotta. — A férj szótfogadott? — A vagyon miatt alkalmazkodni kellett. Bár olyan is megtörtént, hogy kint a mezőn akart közeledni a feleségéhez, de az azt mondta: ha otthon nem ismersz el feleséged­nek, akkor itt se kelljek neked. Csak ráfanyalodott a férj, hogy szembeszegüljön az anyjával. Be is költözött az istállóból a feleségéhez. Olyan is volt, amikor a második gyereket sírva vitték a keresztelőre. Mintha temetésre mentek volna. A szegény ember csak akkor próbált csinálni valamit, ha már nagyon sok volt a gyerek. — Most? — Amióta az asszonyok dolgozni járnak, már kiokosodtak. Ugye a vonaton, buszon, brigádban felvilágosítják egymást. Meg már az iskolában is tudják, hogy és mint, nem olyan tudatlanok, mint mi voltunk. — Volt-e abortusza? — Soha. Az uramra haragszom, hogy ivott, de az igaz, hogy a kislány után nagyon vigyázott, nem maradtam úgy. Megmondom őszintén: ezt a harmadikat én már nem akartam. El is mentem az orvoshoz, ide is adta az ívet, amivel jelentkeznem kellett volna. Édesanyám azt mondta: ha ő így csinált volna, én sem jövök a világra. Én voltam ugyanis a hetedik, az utolsó gyereke. Bíztam benne, hogy két fiú után hátha végre kislány lesz ... így volt jó. Küzdelem a „felemelkedésért” 1972-ben országos pályázatot hirdetett a Magyar Tudományos Akadémia, a Nők Lapja és a Magyar Rádió, nők számára, „Sikeres életek” címmel. A beküldött munkák­ból külön tanulmányt lehetne összeállítani azokról a parasztasszonyokról, akik a fel- szabadulás utáni politikai-társadalmi életbe elsőkként kapcsolódtak be. 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom