Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: A vidékiség tünetei
„Hát, tudja, az fantasztikus, hogy hogy elterjedt mostanában a tantestületben is a kiskert-mozgalom. De nem ám úgy, hogy na, meguntam a dolgozatjavítást, megyek, kapálok egyet. Na nem. Az ilyen amatőr kertészkedés már elavult. Most már tudományosan csinálják. Szakkönyvvel. Meg költségvetéssel. Mennyi az invesztáció, szerszám, palánta, tápsó, permetlé, a fene tudja, mi minden kell. Szóval ez mennyibe került. És mennyi a kihozatal. A megtermett termény értéke. Néha csak nézek, véres viták folynak, hogy mennyi most a bab piaci ára, mennyivel lehet beszámítani. Veteményeskert, csibe, kacsák — egyik-másik kolléga udvara egész kis farm már. Van, amelyik a háza elől felszedte a virágokat, mákot rakott a helyébe. Mért, azt mondja, a máknak is szép a virága, nem? Hát tényleg szép. De nekem az ablakom alatt a mályva azért jobban tetszik...” A lényeges ebben is, mint minden másban, a mérték. A. kertészkedés valóban nemes hobby. Ameddig az. De ebben az esetben már, amiről F. András beszél, a kert nem a kikapcsolódás, felfrissülés, testmozgás eszköze, hanem céllá vált. Az ugrópont szerintem, a kalkuláció. Mert az jelzi, hogy a tevékenység nem öncél már, ami megér anyagi áldozatot is, hanem a kertben (állatok körül) végzett munka válik eszközzé, a termény, az anyagi javak szerzésének eszközévé. És ebben a pillanatban kényszerré is válik, ha másként nem, a termelési technológia kényszerévé. Ha passzióból foglalkozik valaki gyümölcsfákkal, akkor metsz pl. amikor ráér. Egy hét ide vagy oda, mit számít? Legfeljebb két kosárral kevesebb alma terem. Úgy is elég. Ha kalkulál, akkor már ügyel, hogy a lehető legjobb időpontban végezze a metszést, még akkor is, ha emiatt nem tud jól felkészülni a másnapi órájára. A kert, a kerti munka tehát itt már életforma-meghatározó elemmé válik, ahelyett, hogy megmaradna az életforma kiegészítő mozzanatának. Groteszk, tragikomikus vetülete ennek a szemléletmódnak. (B. László mesélte el): „A tanári lakótelepen szolgálati lakások (felsőoktatásban van ilyen) mindegyikéhez tartozik 100—150 négyszögöles „kert”. Amin többnyire paprika, paradicsom, uborka, saláta, répa nő. Új lakó, neki nem kel! a föld; felosztandó a többiek között. Több hetes tárgyalások, méricskélések. Megegyezés, már csak egy kb. 20 négyszögöles darab hovatartozása vitatott. Ketten tartanak rá igényt, két tanszékvezető docens. Komoly urak, tudósok, kandidátusok, ezúttal — lévén forró későtavaszi délután és kerti munkák ideje — mindketten félmeztelenül, vásott rövidnadrágban. És több mint egy órás, nyilvános, emelt hangú, anyádistenes meg cifrább kitételekkel tarkított vita. Húsz négyszögöl kertről. A lakótelep gyerekeinek nyilvános, és felnőttjeinek függöny- mögül-leselkedő érdeklődésétől kísérve ... Most röhögni kell ezen, vagy sírni?. . És végül a presztízs-fogyasztásról egy komikus változat: I. Gábor kollégája kocsit vett. Ha már van, használni kell a járgányt. A kolléga tehát kocsival jár be dolgozni. Lakásának kapuja a cég bejáratától van vagy 300 méterre. Gyalog. Kocsival — egyirányú utcák miatt — legalább 5—600. De sem otthon, sem a munkahelyén nincs garázs, és a parkolóhely nem közvetlenül a kapunál-bejáratnál van. I. Gábor állítja, lépéssel lemérte: kaputól kocsiig — kocsitól bejáratig kollégája 200 — 250 métert tesz meg gyalog. De minden nap kocsival jár be, sőt minden délben kocsival megy haza ebédelni is. Mert ha már megvan, használni — és mutogatni! — kell... * * * Elérkeztem a modell leírásának végéhez. A legfontosabb, legjellemzőbb motívumok kiemelése-ismétlése segítségével mód nyílik olyan általánosabb jellemzők megmutatására is, amelyek átfogják a modell egészét. A „vidékiség” modellje tehát alapvetően zárt, külső hatások integrálására lényegé73
