Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: A vidékiség tünetei
nak kellett volna lépnie: az érintett lakásokra bérlőkijelölési joga volt. De nem írtak át a tanácsnak. Nem tudni miért, és nem is ez a lényeg. K. Csaba egyre gyakrabban sürgette az elintézést, hiába. Közben telt az idő, a gyermek mit sem törődött a kinti ügyekkel, hanem amikor eljött az ideje, egy szép szombat hajnalban megszületett. A szituáció tehát: az asszony a picivel a kórházban, K. Csaba az albérleti szobában — ahová gyereket nem vihetnek —, a lakáskiutalás sehol. És itt jön a lényeg! K. Csaba közvetlen főnöke, felelős beosztású városi vezető felesége. Jóindulatú, segítőkész ember. Hétfőn reggel hallja, hogy mi a helyzet. Villámgyorsan átgondolja a a lehetőségeket, és vakmerő húzásra szánja el magát. Mintha férje üzenetét közvetítené, reggel 8-kor átszól a vállalat vezetőjének: írjanak át a Tanácshoz azonnal a lakások ügyében, mert azt üzeni a férje, ha déli 12-ig nincs ott a papír, a vállalat elveszti a bérlőkijelölési jogot. Nyugodtan tette ezt, mert tudta, hogy férjének olyan értekezlete van, ami eltart délig, és amiről nem hívják ki; tehát a cég vezetői nem tudják kontrollálni az üzenetet. A taktika bevált, a levél fél 10-kor küldönccel elment, K. Csaba (és persze a cserében résztvevő többiek) fél 12-kor megkapták a lakáskiutalást. Az asszony meg rohant értesíteni férjét a stikliről. A mechanizmus ebben az esetben jogos és jó ügyért működött. De most ne erre figyeljünk, hanem arra, hogy hogyan működött. A felelős városi vezető részéről még a személyes beavatkozás sem szükségeltetik. Elegendő üzenete ahhoz, hogy nem kis dologban, három lakás dolgában döntés szülessen. Mégpedig — és ez is a dolog lényegéhez tartozik — az itt szereplő vezető beosztása olyan volt, hogy sem a vállalattal, sem a tanács illetékes osztályával nem volt közvetlen kapcsolata, formális-jogi szempontból egyiknek sem adhatott utasítást. Mégis akkora volt pozíciójából származó tekintélye, hogy üzenete (itt még tetejében hamisított üzenete) elég volt a döntés kiváltásához. Képzelhetni, milyen hatása van, ha személyesen jelenik meg és „javasol” valamit... Láttuk a helyi hierarchia abszolutizálásának jelenségeit, működésmechanizmusát. Lássuk még egy következményét is. A hierarchiának ahhoz, hogy a lokális szférában megbízhatóan működjön, hogy biztosítani lehessen az elegendően zárt struktúrát (azt tehát, hogy lényegében senkinek se jusson eszébe átnyúlni a városi hierarchián, máshová „fellebbezni”), hogy biztonsággal eldönthető legyen, ki, mikor, kit utasíthat, és ki, mikor, kinek tartozik engedelmességgel; nos mindehhez a hierarchiának elegendően pontosnak, lehető jól- rögzítettnek kell lennie. Részben formális (jogi), részben informális módon rögzíteni kell kinek-kinek a pozícióját, státuszát. Ha azonban ez így van — és a „vidékiség” modellje szerint szerveződő, zárt közösségekben így kell lennie —, akkor a különböző „jogosítványok”, jogosultságok nem személyhez, személyes tudáshoz, tekintélyhez, hanem poszthoz, pozícióhoz vannak hozzárendelve. B. László mondja (féléves, apparátusban végzett munkája élményeiből): „Alig néhány hete dolgoztam az apparátusban, amikor kiküldtek egy nagyüzem bizottsági ülésére. Munkakörömbe vágó témáról volt szó, mondták, menjek ki, tájékozódjak, tanuljak. Végighallgattam az előterjesztést, egy-két hozzászólást, akkor úgy gondoltam, van egy-két dolog, amit el érdemes mondanom. Tényleg próbáltam szerényen, feltételes módban fogalmazni; a terület is új volt még, abban az üzemben meg akkor jártam először. A vita végén, a vita vezetője, amikor lezárta a vitát, külön megköszönte értékes és fontos hozzászólásomat, és valamennyi ötlettöredékemet határozati javaslatként terjesztett elő ... 50 év feletti, tiszta, kemény ember volt, az egyik legemberibb ember, akivel ... -n találkoztam. Inaskora óta a gyárban dolgozott. Évtizedes mozgalmi múlt... Amit én, a huszonéves, tapasztalat nélküli kölyök dadogtam, 70
