Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Bánlaky Pál: A vidékiség tünetei
A házassággal, családi kötelékkel kapcsolatos sajátos, mondhatni feudális értékrend nyilvánult itt meg. A férj, éppúgy, mint kiskorú gyermek esetében a szülő, felelős a feleség magatartásáért, ha „baj van” a feleséggel, a férj dolga, hogy rendre utasítsa. (Hogy tényleg így van, bizonyítja az is, hogy az osztályvezető, mielőtt F. Andrással beszélt volna, meg sem kísérelt leülni a két asszonnyal, és velük megbeszélni a dolgokat.) M. János orvos. Hobbija — orvosoknál nem ritka — a zene. Méghozzá a komoly zene. Azon túl, hogy több száz darabos lemezgyűjteménye van, kocsijával rendszeresen jár fel Pestre hangversenyekre. Többször előfordult, hogy egy-egy jobb hangverseny érdekében ügyeletcserét kért kollégáitól, és csere fejében hajlandó volt plusz ügyeletet vállalni. Teljesen bolondnak tartják. Jól indult kapcsolatai szakadtak meg, a kórházban is konfliktusai támadtak, mert — főnöke mondta nekem: — „Se itt, se a baráti társaságban nem lehet rá igazán számítani. Gondol egyet, itthagy csapot-papot, és rohan valami hangversenyre.” És végül még egy történet az értékrend teljes beszűkültségéről. I. Gábor tanár, aki ma már szintén egy nagyváros főiskoláján tanít, így mondja el találkozását volt kollégájával: „Körülbelül egy évvel azután, hogy eljöttem .. ,-ról, találkoztam egy volt kollégámmal, aki egy másik tanszéken tanított. Még . . .-n aránylag elég jóban voltunk, úgy hogy ezen a találkozáson is egész kellemesen elcsevegtünk egymással; ismerősökről, munkáról. Aztán megkérdezte tőlem, hogy megérte-e nekem eljönni . . . -ról? Kérdezte, többet keresek-e? Mondtam, néhány száz forinttal kevesebbet. Kérdi, hol lakunk? Mondom, albérletben. Na, azt mondja, hát megérte? .. .-n jó lakásod volt, többet kerestél, biztos állásod volt, a munkádat könnyen, kényelmesen el tudtad végezni; nem lett volna jobb ott maradni? — Most mondd meg, kezdjek el vele vitatkozni?” Kár lett volna. Mert ennek az értékrendnek egyik alapvető tulajdonsága, hogy zárt, mozdíthatatlan rendszer. Nincs dinamikája. Minden embert, minden cselekvést csak a már kialakult értékrend szerint ítélnek meg, az egyetlen vonatkozási keret az adott közeg, a város. Ami eltér, az eleve negatív megítélést kap. Ami más, az elítéltetik. És ez eleve kizárja a változást, hiszen az éppen az új, a más, a meglevőtől eltérő befogadását jelentené. Az értékrendszer bezárul tehát, kialakul a szigorú önmagára vonatkoztatottság: érték az, és csak az, amit a környezet (a város) értékel. Az értékrendszer zártsága további hatásában egyik alapvető okozója a „vi- dékiség”, mint magatartás- és személyiség-modell nagyfokú konzervativizmusának is. Amire lesznek majd példáink még. A harmadik részelem, amiről szólni kell, a tevékenység-szférák beszűkülése. Voltaképpen nem új dologról van itt szó. A tevékenység-szerkezet ugyanis az értékrendszert konkretizálja. Igazában az értékekre is csak a tevékenységekből, a tényleges emberi gyakorlatból lehet következtetni. Az értékrendszer jellemzésére leírt esetek is, többségükben tevékenységeket, a működő értékrendet tartalmazták. Egy speciálisan ide tartozóval azért még megtoldható a sorozat. M. Fülöp nyelvtanár, gimnáziumban tanít. Hosszabb időtartamú továbbképzésen vett részt, ahol megismerkedett a legújabb, különböző technikai segédeszközöket is igénybe vevő nyelvoktatási módszerekkel. Hazatérve, természetesen alkalmazni akarta a tanultakat. Tanártársai és igazgatója is, feleslegesnek tartották a kísérletezést: „Mióta világ a világ, könyvből-szótárból tanítunk nyelvet, aki akar, így is megtanulja, aki nem akar, annak sehogyse tudod a fejébe verni.” Egy ideig vitatkozott, aztán belefáradt (vagy megunta). Úgy tanít ő is, mint a többiek. Tevékenységmódjában, 65
