Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - Vörös József: A tréningruhás (elbeszélés)
A tréningruhás elhagyja az éttermet. Valami hazafelé ösztökéli, bár otthon verekedés, rumli van. Apa kőműves kisiparos, anyja fodrász. Apja fut a szoknyák után, a jelenetek gyakoriak. Szombat délután van, apja sörözés közben. Káromkodik, az asszony meg körmeit festi. Haja sárgásfehér. A férfi utálja a festéket, s ezt az asszony jól tudja. Amint a tréningruhás belép, rá összpontosulnak a szitkok. — Találtál már munkát? Meddig dőzsölsz még? Meddig hazudozol? Az apa öklét rázza, és fölkel, hogy szavainak nyomatékot adjon. A tréningruhás elugrik. Most ő a józan. Kibuggyan belőle a reszelős nevetés. — Mit lármázol, faterkám? Elrontanád ezt a gyönyörű hétvéget. Hétfőn már munkába állok. Az apa kétkedve nézi izmos, kisportolt utódját. — Ha ez igaz, akkor van még sör a számodra is. Az anya szabadszombatos. Nekilát a takarításnak. A vihar elült. A másik szobában felsivít a porszívó. Az apa és a tréninges söröznek. Látszólag szent a béke. Az anya magába fojtja keserűségét. „Műszerészt neveltem a fiamból, aki munka helyett csavarog. Furcsa kis nőket hord a lakásra. Iszik, goromba. Nem is értem, mit szeretnek rajta. Egy darabig birkózott, de kizárták. Most meg iszik, hetek óta, amióta a munkahelyét is otthagyta.” A konyhában tovább folyik a sörözés. — Na, fiam, mit szólnál egy jó kiránduláshoz? — Ugyan, fater, nincs egy valamirevaló szerkóm. így képzeled a vasárnapot a hegyekben? Ne nézz már bolondnak. — Fiam, hát nem tudsz te pénzt keresni? Mindig az apádat zsarolod, amikor egy menő szakmára taníttattunk? — Nem értelek, fater, mit smucigoskodsz, amikor akkora zsíros korpát levágsz? A fiad meg lyukas gatyában jár. — Mert eliszod, édes fiam. Azaz újabban már italra sem keresel. — Na most az egyszer még adsz pénzt, fater? — Azt nem, fiam. Velem jössz most azonnal, és majd én veszek valami ruhát, te tékozló. Lola kicsomagolja a hazait. Az étel mellett néhány új ruhadarab anyutól. A szarvasbőr szütyőben egy Ady. Lola boldogan topog, és kicsit szégyenkezik. Aggódnak, mert itt drága az élet. A borravaló azért sokat ér. Anélkül nem lenne lemezjátszó, különbejáratú szoba, és komolyabb ruhadarabok. Most az Abba együttes nagylemeze forog, amit Ákos adott elkövetkezendő születésnapjára. Aztán hirtelen a Duna-partra vágyik. Felül a trolibuszra, a Körúttól pedig villamossal tovább. Meleg van, gyönyörű idő. Kettőre munkahelyén van. Tini rákacsint. — Nézd csak, Lola. — Kit? — Hát azt a farmeröltönyöst. — Jé, a tréninges! Lola felélénkül, odasiet egy korsó sörrel. — Megszaladt, amióta nem láttam. Totózik? — Nem — villantotta fehér fogait a tréninges. — Megvárlak, ha akarod. A fiú megfogta Lola leeresztett kezét. Lola kirántotta az övét a meleg tenyérből, de nem lépett el az asztaltól. 23
