Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 2. szám - Pákolitz István: Rontás (elbeszélés)

tárjukba: Felelj nekem Hartung Ferenc, testvérem az Úrbanl — de hogy milyen feleletet várt, nem lehet tudni, mert szegény Hartung Ferenc semmit se szólt már; és különben is hiába acsarognak a lutyik meg a refik, vagyis a kálomisták, azaz reformátusok, mégis a mienk az igaz vallás; az mellékes, hogy a Hornung Jani nemcsak minket csúfol, hanem a zsidókat is, például a Lefkovics Simont, meg a Kepecs Jaszit így csúfolta;

— Libamája kóser, gyugóhuzó-pajeszos, Tetűhinta bóher!

És azért csúfolta őket, mert az Üdvözítőt keresztre szegezték, igaz, hogy nem eze>| a zsidók, hanem a régebbiek; de szenvedjenek a maiak is azért, hogy Jézussal elkövették az őseik azt a csúfságot. A Goldgrubert pedig azért nem szívelhette a Hornung, mert nem adott neki hitelbe biciklit, még használatra se; egy órahosszára 1 Pengőt kér a Goldgruber, aki zsidóember létére lakatosmester és foglalkozik kerékpárkölcsönzéssel is; a legtöbb parasztlegény, már aki megteheti, a Goldgruber jóvoltából és a maga pénzéből tanul biciglizni. Vasárnap szokták bérelni a kerékpárt; a Hornung- nak persze soha nem akadt egy félkrajcárja sem, nemhogy egy egész Pengője, így aztán nem furikázhatott — a furikázást ő találta ki —, ráadásu la Goldgruber úr ki is tessékelte a portájáról, a Hornung meg az utcaajtóból kiabált neki vissza: Zsidó billigó, azárokba döglöttló! — a bőrös Práger Sámuel ablaka alatt pedig ezt kajdászta;

— Jákóbnakvót hatfija Mindahatcsiz madija Simisamu Sámuel Dinidani Dániel!

— Na mindegy, gondoltam, Pilátusnak a Hornung is megteszi, az igazi Pilátusnak is csak a szája járt, de Jézust nem védelmezte meg, holott lett volna hozzá hatalma; a Visztáler Jóska is haragudott a Pilátusra, azt találta rá mondani, hogy a Pilátus egy rohadék ganyé lutrányos volt, próbáltam neki megmagyarázni, hogy abban az időben még senki nem lehetett lutyi, hiszen akkor katolikusok se voltak; erre azzal jött elő, hogy- hát akkor Jézuskrisztus mi volt, ha nem katolikus? — mi volt, hát mi lehetett volna, zsidó volt, akár a többi zsidó, csak éppen ki volt keresztelkedve, mert akkoriban nem a pólyásokat keresztelték meg, hanem a felnőtteket; mutattam is neki a szentély egyik képét, azon le van föstve, ahogy Jézus a Jordán folyó vizében éppen kikeresztelkedik, a Keresztelő Szent János, ahogy a neve is mondja, vizet csurgat a Jézus fejére, Jézusnak csak bokáig ér a Jordán vize, pedig akkoriban a Jordán is nagyon mély lehetett; a Visztáler nézett rám, mint aki nem érti az egészet, aztán kisvártatva azt mondta, hogy ösz- sze-vissza beszélek mindenféle marhaságot, megérdemelnék ezért a keresztelkedési hazudozásáért néhány kecsketúrót. Engem ugyan nem érdekel, mit hisz, mit nem hisz a Visztáler; azt viszont én tudom, hogy bizony a Pilátus megmenthette volna Krisztusurunkat, de inkább mosta a kezét, hogy ő nem tehet róla, vagyis egy pipogya alak volt, helytartó létére félt a főpapoktól és írástudóktól, hogy majd Jézus miatt beárulják a császárnál Rómában; hisz mikor azon törte a fejét, miképpen bocsáthatná el Jézust, hogy helyette az igazi latrot, a gaz Barabást akasszák föl, ezt kiabálták neki a zsidók: Ha ezt elbocsájtod, nem vagy a császár barátja, mert mindaz, ki magát királlyá teszi, ellenszegül a császárnak! — Szóval az ilyen begyulladós pali szerepére pont jó lesz a Hornung; Judás azonban nem akart lenni senki se, így az Iskariót-beli hűtlen tanítványt ki kellett hagyni a játékból; a Valter Laci meg azzal állt elő, hogy ő még soha nem lehetett Jézus, hadd legyen most ő a Názáreti; (csak aztán ne jöjjön az apja a falábával, hogy elzavarja a Krámer bőröshöz talpbőrért, vagy elküldik vízért; nem is tudom, mit tud az anyja csinálni azzal a töméntelen sok vízzel, amit a Laci meg a Jancsi hordanak; mindig két nagykannával mennek a kútra, mégse ölég a víz; egyszer meg is jegyeztem:

19