Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 2. szám - Szilágyi Domokos: A fehérlábú zöld egek (Half-fiction)
— Kennedy is sajátkezú'leg írt részvétlevelet minden szülőhöz, akinek fia elesett Vietnamban. — Kis különbség. A tanár úr levelében az állott, hogy ... — ... így szokott történni, Asszonyom. A beteg összeesik, és egy szempillantás múlva halott. Nem szenved. — És azelőtt? — Mi előtt? — Műtét előtt. Műtét közben. Műtét után. — Nem vagyok isten. Mennyi ideig élt utána? — Ameddig megírta róla a könyvét. Biztosan megküldte a tanár úrnak is. — Tehát nem veszítette el a látását. — Azaz mégis emlékszik. — Rémlik valami. A borítón a fényképe, fején kötéssel, ez az? — Ez. De azóta több kiadást is megért. A tanár urat jól ismerik ... — ... sokfelé. Ismertek. — Rossz? — Nem. — A szeme hideg. — így kellett történnie. — A tanár úr fatalista? — A fatalista nem operál. Lehet, hogy kockáztat, de nem készül rá tudatosan. Nem edzi hozzá az agyát meg a kezét. Bár manapság talán már fatalista operatőrök is vannak. — Hogyhogy? — Sok a gép. Sok az ember. Egy bizonyos ember agyát és kezét helyettesítő gép és ember. — Barnard? — Kockáztatott. De újított is. Igaz, hogy minden újítás a levegőben lóg. Csak meg kell ragadni. Mint ahogy a szobrász kivési a márványtömbből a benne rejlő alakot. Közhely. Michelangelótól származik. — Barnard fatalista? — Nem. Semmi különbség köztünk. Csak az emberek változtak meg. A túltengő hírközlés elkényeztette őket. Végignézhetik a műtétet, szurkolhatnak, mint a labdarúgó mérkőzésen. „Szemüveget az orvosnak!” Aljasság. — Ön mindenesetre újított. — Nyilván tudja, hogy Bostonban tanultam. Az enyém csak Európában számított újnak. Meg néhány eszköz, amelyhez én adtam az adatokat, a műszerész a fémet. — Errefelé gyakran ilyen zöld az ég? Fölpillant. — Tudniillik volt egy költőnk. Ő írta: A fehérlábú zöld egek, fecsegő csillagfelle- gek ... — Járt nálunk? — Nem. — Értem. A pszichiáterek mit szóltak? — A pszichiáterek? Azok minden verssorra tudnak latin szót. Fontosabb, hogy ő mit írt róluk. — Mit? — Jóízűen ásít. (Csakugyan nem fogunk fölborulni.) Mit mondhat a költő az orvosról, ha csupán pszichiáterről is? — Romlott kölkökre leltél pszichoanalízisben ... — Igen. — Fölpillant az égre. — Maguk felé gyakran kék? 1975 tavaszán 4
