Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - SZEMLE - Pintér Lajos: Dobos László: Egy szál ingben
kap erőteljes kifejezést szinte Kafka „mágikus humorára” emlékeztető hatással, melyet Duba Gyula önironikus szemlélete tesz sajátossá (A felügyelő úr gyengesége, Tárgyalás előtt). Az élet mindig elodázott, valami miatt mindig későbbre halasztott teljessége apró vágyak szintjére szorul. Birtokbavétel, megszerzés, cselekvés helyét a halogatás, a pótcselekvés, a félretétetés, a „majd holnap jövök érte” álreménykedése foglalja el (Magánélet képekkel). Fölerősödik az író történeti szemlélete. Figuráit eddig is genetikusán vizsgálta, de az idő múlásával az okok és következmények számbavétele az egyéniség történelmi megmérésévé lehet, hiszen a „fiatalember” negyvenedik évén is túllépett már. A jellemnek már számbavehető történelme van: s ez ítélet is. A novellák szemléleti gazdagságát mutatja, hogy az író ebben az ítélkezésben tárgyilagos. Hőseinek harmadik helyezését nem varrja a történelem és a társadalom nyakába, az okot egyenlőképpen keresi a társadalmi-történelmi meghatározottságokban és az egyéniségben. Nem mentegeti az utóbbit, hanem megmutatja azt is, hogy mennyire súlyos felelősség terheli értékeinek tékozlásáért, azért a magatartásért, mely a sérülésekre további önsebzéssel válaszol, s így maga gátolja meg, hogy azzá legyen, akivé lenni akart (A harmadik helyzett). Duba Gyula novellahősei önmagukkal szemben is tárgyilagosak, sőt ítélkezésük elsősorban az önszemléletben nyilatkozik meg. A folytonos mérlegelés, önvizsgálat, ítélkezés a harmadik helye- zettség ellen küzd, a lehetőségek elmulasztását azért méri fel száz alakban, hogy reális helyzetérzékelést teremtsen, hogy az ember tudjon végre élni a lehetőségeivel. Az emberi teljesség keresésének stációi ezek a novellák. Ezért válhatott egyik legerősebb szólamukká az olcsó mentségek és hamis illúziók elleni küzdelem. Az embernek benne kell élnie a történelemben, ha reális és értékes életet akar élni.Tudatánakakor színvonalán kell lennie. A történelmi nézőpont azért jelenti az illúziókkal való leszámolást is. Tudomásul kell venni a változást. Morvái, Gál, Kádár Zoltán tudatában a falusi világ a biztos menedéket, a biztonságot jelentette, az otthonosságot. Ezzel az illúzióval is leszámolnak a hetvenes évek novellái. Duba novellisztikáját eddig is gazdag jelképiség dúsította, egy-egy tárgy vagy esemény szimbolikus jelentésűvé emelkedett, általánosította az alapkonfliktust. A falu illúziójával leszámoló novellákban ez a szimbolikus sejtelem kiemelt szerepet kap. Szimbolikus eseménnyé válik egy régi árok átugrása, vagy az, hogy negyedszázaddal ezelőtt a falba lőtt ólomgolyók helyett csak sárdarabokat talál a hős. (Ugrás a semmibe, Angyal vagy madárijesztő). A modern elbeszélői forma elemei, az asszociációk gyors váltása, az idősíkok összemosása, erős lirizálóság, jelképiség stb. a mondandó szerves tartozékai itt, hiszen szembesítések ezek a novellák. Érzik bennük az író közvetlen személyes érdekeltsége, az, hogy önmagáról és nemzedékéről ír, számot vet a gyorsan változó idővel és nehezen változó önmagával. A lírai atmoszféra ebből a személyességből ered, hiszen az eltűnt világ nem értéktelen, az egyéniség szempontjából kiváltképpen nem az: személyiségének gyökérzetét jelenti. Ezek által lenne megérthető, de már továbbadni, megismertetni sem tudja ezt a világot még a feleségének sem, mert eltűnt, csak benne létezik. Amit gazdagságnak tudott, menedékének, az már kettős értelmű: idegenségének forrása is, mert elkülöníti, elválasztja másoktól. Ami neki mardárijesztő, az másoknak angyal. S ezt neki is tudomásul kell vennie, ha otthonosan akar mozogni a világban. Ez a tárgyi jelkép is azt sugallja, hogy Duba Gyula hősei egyre elszántab- ban és egyre nyitottabban szembesülnek az idővel és a változó világgal. Ez a nyitottság az írói fejlődésnek az archimédeszi pontja. GÖRÖMBEI ANDRÁS DOBOS LÁSZLÓ: EGY SZÁL INGBEN Néhány éve jelent meg Dobos László könyve, a Földönfutók. Áz akkori sikert most bizonyára megismétli a csehszlovákiai magyar irodalom újdonsága, Dobos László: Egy szál ingben című regénye. Témában, üzenetben a két regény egymáshoz nagyon közel áll. A Földönfutók tudás- és élményanyaga most nagyobb lélegzetű, szélesebb ívű műben tárulkozik ki még egyszer előttünk. Az együtt élő népek sajátos gondjai, az új világrendhez való alkalmazkodás, a városiasodás problematikái közül az első könyv főként csak az 1945 körüli esztendők emberekre nehezedő tehertételével foglalkozik, a megélhetésért folytatott mindennapi praktikákat idézi föl. Béke van már, de a túlfűtött emberi indulatok még nem csitultak. Serdülőkorból kinövő fiúk- lányok sorsán keresztül vagyunk tanúi a Földönfutókban a határon túlrekedtek kétszeres erőfeszítéssel járó létezésének. A súlyos áldozatokat követelő idő érleli ezeket a diákokat emberré; már nem a háború terhe, hanem „csak” az iskolába járás jogáért vívott harc teszi őket felnőtté. A történelmi döntés már meghatározta helyüket, de valójában még érzik „földönfutó” voltukat: „Mi a haza!” — kérdi a főszereplő fiú az édesapjától. „Itt, ahol vagyunk ... A család, a határ, a mezőség, ami közel van hozzánk, ez minden a haza. — Az ember is haza! — Az. — Hát a rokonok! — Az is. — Hol kezdődik a haza! — Az öregek életénél, amire legmesszebb emlékezünk ...” 88
