Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Katona Imre: A nevetés szociológiája (Modern városi vicceink egy csoportjának társadalomstatisztikai elemzése)

ban? Kenguruért, hogy a dolgozókat megtanítsák üres erszénnyel ugrálni.) Annál kárörvendőbb és fölényesebb viszont azoknak a műveltségfitogtató vicceknek a hangja, melyekben az új paraszt- vagy munkáskáderek hiányos ismereteit figurázzák ki. (Pl. vizsgán a jelölt a történelmi személyiségek előtt álló római számokat is kimondja és helyreigazítás után mindig „javít”: ikszi (XI.) Lajos, majd „hatodik” (V. I.) Lenin és végezetül Vladimir lljics (VI.) Pál pápa.) Ilyen a szóviccek széles skálája is. (Milyen uralom van nálunk? A proletárok önuralma! — Mi a konyak? A dolgozók itala, melyet a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság választott képviselői útján fogyaszt.)

A NŐK SZEREPE ÉS HELYE A POLITIKAI VICCEKBEN

A 3000 viccből mindössze 101 van, amelyekben nők (is) szerepelnek, ez arra vall, hogy a történetek „kitalálói” és terjesztői a férfiak, akik saját történeteikben természetesen önmagukat szerepeltetik, a világot az egyik nem szemszögéből nézik és mintegy sajátmaguk a hősei is. Sok olyan év van, melynek során szó sem esik a nőkről. így a 101- es szám meghökkentően kevés. Mintha a nők még nem foglalták volna el a helyüket a közéletben?! Vagy talán informátoraim egyoldalú „összetétele” az egyik oka ennek?

Még furcsább a helyzet, ha e „férfias” viccek női szereplőinek társadalmi helyzetét nézzük: nagyjából 1/3—1/3 arányban szerepelnek a családtagok és barátnők, továbbá a közéleti személyiségek, valamint a foglalkozásuk révén ismert (ápolónő, titkárnő, légikisasszony stb. típusok, de munkás- vagy parasztasszony még kivételesen is alig fordul elő közöttük (mindössze 6 fő).

E történetek női hősei általában előnytelen társadalmi és „viccbeli” helyzetben vannak: az ő rovásukra csattan a történet és társadalmi-közéleti felszabadultságuknak szinte semmi nyoma. Etekintetben tehát a férfiak közgondolkozása nagyon konzervatív, talán még feudális is.

A VICCEK VARIÁLÓDÁSÁNAK, AKTUALIZÁLÓDÁSÁNAK TÁRSADALMI FELTÉTELEI

A viccek élete természetesen nemcsak abból áll, hogy számuk meghatározott módon hullámzik, hanem e változások közepette egyes csoportjaik feledésbe merülnek, mások változatlanul újra és újra felújulnak, nagyobb részük pedig alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, szaknyelven szólva: variálódik. Magától értetődő tehát, hogy a 3000 feljegyzett vicc nem mind merőben más, eltérő tehát nem ugyanennyi típus, hanem többségében csak változat.

A viccek kisebb része örökre elfelejtődik: a fejlődés túljut rajtuk, elvesztik időszerűségüket, sőt sok esetben érdekességüket is. Később már nem nagyon értjük, miért tudtunk ezeken olyan jót derülni? (Két sikerültebb példa: az 50-es években nem egyszer volt ún. racionalizálás. Korabeli kérdés: — a szocializmus milyen szakaszában élünk? Válasz: — a racionálszocializmus időszakában. Későbbi példa: — miért torpant meg előnyomulás közben az arab hadsereg? Mert Golda Meir kijelentette: csak a testemen keresztül!)

Valamivel nagyobb azoknak a vicceknek száma, melyek évenként vagy nagyobb időközökben szinte változatlanul térnek vissza. Egy részük ismétlődő eseményekhez kapcsolódik (a mindig „új” május elseji jelszó: „több mézet a dolgozók madzagjára!”), más részük viszont hasonló, ill. ismétlődő alkalommal tér vissza (a két arab—izraeli háború viccei jelentős részben azonosak voltak); de elegendő a problémakör hasonlósága is, különösen pl. „átmeneti” gazdasági nehézségek idején (pl.: — mi lesz ezután? Optimista: — semmi baj, legfeljebb koldulni fogunk! Pesszimista: — de kitől?). A visz58