Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (4. rész: Amíg a lavina elindult...)
sűrítményt hoztam-e, Szőke Nagy küldött-e? Amikor azt mondtam, hogy igen, akkor azt válaszolta, hogy menjek utána.” Kovács Attila jegyzőkönyvben vallotta Krupáról, ,,ha kérdeznék is, hallgatni fog”, nagyon emlékeztet Szőke Nagynak és Krupának az Árpád presszóban kötött, konyakkal is megpecsételt véd- és dacszövetségére: ..... ha bármelyikünk bukik, a többit nem viszi . . .” Ne legyen vigaszunk, hogy most „vitte”. Lebecsülnénk a „mi” maffiáinkat, ha azt gondolnánk róluk, hogy fejlődésre képtelenek. Idő kérdése csupán, hogy módszereik kifinomuljanak, hogy magas beosztású, nagy befolyással bíró pártfogókat szerezzenek, fonjanak be polip-karjaikkal, hogy gyenge pontjaikat segítségükkel lefedezzék, és sikamlóssá, nehezen megfoghatóvá, alkalmasint támadóvá váljanak. Beképzeltségre, a realitások iránti érzéketlenségre vallana, ha azt hinnők, hogy felépítményrendszerünk abszolút garanciát nyújt az illegális érdekszövetségek kifejlődése ellen. Nem nyújt, már most sem. A bűnüldözés egyik legilletékesebbje mondja, hogy 10 nyomozó egy évi munkával talán fel tudta volna göngyölni ezt a bűnszövetséget, ezzel szemben dolgoztak benne ketten, fél évig! Ez az információ sajátosan egybevág a bűnbeesés után megkérdezett, és szintén illetékes csengődlek véleményével, amit saját fülemmel hallottam: vannak nagyhalak is a hálóban, de a legnagyobbak nincsenek benne. (Csak a névtelen levelekben olvasható egyikük-másikuk neve.) Gyulai István, volt csengődi tanácselnök állásváltoztatásának története bizonyossá teszi az ismeretlen.de nagyhatalmú pártfogót.Gyulai tanácselnökként leplez és elkövet jó néhány zsiványságot, azután úgy nyergei át a nevelői pályára (!), mintha mi sem történt volna. Hallgassuk meg erről az ő magnóra vett szövegét. „Tisztelt bíró úr, kérem szépen, a munkaviszonyom 1976. április 22-én felmondásommal szűnt meg. Én akkor a tanácsi tisztségemről lemondtam, és április 23-án az akasztói iskolánál voltam nevelő . . .” Az ügyész rosszalló fejcsóválásához nekem csak egy bágyadt és anakronisztikus észrevételem van: az, hogy kár volt törölni az általános iskola repertoárjából a hit- és erkölcstan nevű tantárgyat, amelynek oktatásában e tanférfiúvá süllyedt ex-elnök bizonyosan jeleskedne. „A tények makacs dolgok”, — mondotta egy nagytiszteletű marxista: de ha nem mondotta volna is, hajoljunk meg a tények előtt. Bizonyos, hogy Szőke Nagy nem az egyetemi felvételeknél érvényes szempontok szerint fel vétel eztette embereit a maffiába, ám a „megbízhatóság” ismérve szerinti tizenhármak (a főnököt is ide soroljuk) átlagéletkora 31,8 év volt a bűncselekmény esztendejében! Köztük Budai Béla a maga 44 évével nagy öregnek számít; az ország felszabadulásakor hatan még meg sem születtek: hárman óvodáskorúak voltak, hárman 1945-ben vagy 46-ban iratkoztak be az elemi iskola első osztályába. A tövig koptatott retorikai fordulat, hogy „ezek a fiúk a mi rendszerünk neveltjei”, ezúttal nem frázist puffant, hanem egy nagyon makacs tényt dörzsöl az orrunk alá. A cenzus túlságosan kicsi ahhoz, hogy valami társadalmi betegséget mernék diagnosztizálni, de nem is zárhatom ki a ragály tényét. Roppant hálás volnék, ha volnának valakinek tudományos értékű érvei aggodalmam eloszlatására. Három harminchetes Zárják Szőke Nagy körét a harminchetesek. Három 1937-es születésű ember, akik harminchét évesek voltak 1974-ben. Horváth Sándor (Ll. rendű 3 500 Ft pénzbírság) azokban a daliás időkben a Fővárosi Autótaxi Vállalat gépkocsivezetője. A Szőke Nagyhoz fűződő maffiás-kapcsolatát nem értelmezem, nem is moralizálok rajta; csupán a makacs dolgokat rakom az olvasó elé: 37
