Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Bormelléki zsiványságok (4. rész: Amíg a lavina elindult...)

vissza a kilométerspirált, az kirázódott, „másnap reggel észrevették, és ebből fegyelmi lett, prémiummegvonás”.

A duett után következzék egy trió: Krupa Mihály, Nyeső László, Kovács Attila hármas. Lényegében ugyanazt játsszák ők is, mint a már megismert társaik, ezért nem untatom az olvasót annak részletezésével, hogy melyikük mikor, hova ment, mennyit kapott, s mennyivel igyekszik kisebbíteni a „honoráriumot”.

Néhány élesebb körvonalú azonosság és korábban hangsúlytalan különbség azonban méltó arra — már csak figyelmeztetésül is a maffia jelenlétére —, hogy krónikába foglaltassák. A IV. rendű Krupa Mihály (2,5 év börtön, 20 000 Ft vagyonelkobzás) először azért nevezetes, mert ő vitte ki a portán az első tartálykocsi sűrítményt, ifj. Ku- kucska részére: 1974. május 2-án délután volt ez. Akkor még Szőke Nagy mintha nagyobb jelentőséget tulajdonított volna a konspirációnak, mint később. Krupával az Árpád presszóban alaposan megtárgyalja a részleteket: „A IV. pincének lesz” — mondja majd Krupa jó hangosan az emberek előtt. Ez lesz a jel az illegális fuvarra. Szőke Nagy: „Mondtam, hogy az akasztói hídnál várja egy magas, erős felépítésű szőke férfi, 250-es MZ-vel.” (Ez volt ifj. Kukucska) „Megbeszéltük, ha bármelyikünk bukik, a többit nem viszi.”

Egy későbbi alkalommal Szőke Nagy újból Krupával akart elvitetni egy tartálykocsi sűrítményt. Ezúttal Gubán János akasztói lakos volt a megrendelő, akinek itt csak azért említjük a nevét (később kedves dolgokat mesélünk róla), hogy az együttműködésnek két új motívumát beleszőjük a történetbe. Szőke Nagy és Krupa taxival ment el Akasztóra a fuvart megbeszélni. Az első megkérdezett sofőr nem vállalta az utat. A második belevaló fickó volt. Csak annyit mondott: „ha maguknak megéri .. és intett, hogy üljenek be. Elmentek, tárgyaltak, visszajöttek. Szőke Nagy fizetett. Megérte neki. Az árut azonban mégsem Krupa vitte el.

És itt következik a második motívum, ami rávilágít Krupa „megbízhatóságára”. Hallgassuk Szőke Nagyot: „Megbeszéltük a szállítást október 2-re, délutánra. Délelőtt felkeresett Krupa Mihály egy MB 1000-es piros Skodával. Közölte azt, hogy neki az órája lejárt, de jön egy kollégája, aki majd elviszi a sűrítményt... és ekkor nem Krupa jött délután, hanem Nyeső László . . Krupa azt is közölte az üzemvezetővel, hogy — most a vádiratot idézzük — „Nyeső Lászlóban megbízhat.” (V. rendű 1,5 év börtön).

Nyeső után ez a tettrekész sofőr szervezte be Kovács Attilát is a „savközegben, hőkezelésben részesített cukoroldat” körüli maffiába, természetesen Szőke Nagy kérésére. Ő is, Nyeső is tartálykocsival járt, amiben nem szállíthatták a savközeget, azaz a citromsavat. Kellett egy harmadik ember.

Halljuk először Krupát: „Azt mondtam Szőkének, majd utána nézek valaminek. Együtt dolgoztam a vállalatnál már hosszabb idő óta Kovács Attila gépkocsivezetővel, aki egy platós ZIL-t vezetett. Neki szóltam, hogy lenne egy fuvar Kaskantyú közelébe, de nem ingyér’, megfizetik azt. Kovács Attila azt mondta, rendben van, ha egy napon úgy alakul a munka, elvégezzük.”

Kovács Attila (XXII. rendű, 2 évi börtön, 10 000 Ft vagyonelkobzás) álmatag, mérsékelten hosszú hajú fiatalember; bizonyára nem ügyetlenebb társainál, ha át kell verni a munkaadót, de peches ember: mostani bulija előtt egyszer már elkapták, s prémiumelvonásra ítélték feketefuvarért. Ez e tény hitelteleníti védekezését, mégis idézzük azt, egy utólagos szövegelemzés célzatával.

„Befejeztem egy fuvart, és kezdtem kiállítani a menetlevelet, amikor odajött Krupa Mihály. Azt kérdezte tőlem, hogy volna-e kedvem fuvart csinálni? Azt válaszoltam, nem, mert sietek haza. Mondta, hogy őneki ez becsületbeli dolga, mert megígérte ...” A továbbiakban még elmondta neki Krupa, hogy nincs rizikó, szabályos menet35