Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 12. szám - Balázs József: Szeretők és szerelmesek (III. rész. Kisregény)

zetbe, élesre vasalt barna nadrágja a térde alatt kiszélesedett. Ahogy elindult az irodaház bejárata felé, úgy festett ki, mintha egy ruhaszalonból keveredett volna erre a tájékra.

Kalenda és a fiú követte. Felmentek az első emeletre, közben az építésvezető az elvégzett munkát mérte fel, kis noteszt vett elő és abba írta észrevételeit.

Az első emeleti folyosón Bertalan István az ajtókereteket mázolta, amikor az építésvezető odaért hozzá. Bertalan István abbahagyta a munkát, várta, hogy elmenjen előtte az építésvezető.

— Jól dolgoznak — mondta Bertalan Istvánnak.

— Hát, igyekszünk, ha már idejöttünk — válaszolt készégesen a férfi.

— Az előbb mért nem mondták el a véleményüket? — nézett Bertalan Istvánra és a mögötte felbukkanó öreg csicskásra az építésvezető.

— Hát kérem szépen, a magyar ember nem szeret vasárnap dolgozni, dehát mi ugyebár idejöttünk, vállaltuk, kiküldetést kapunk, miegymás . ..

— Értem — bólintott az építésvezető.

— Aztán meg, jó pénzt is adnak vasárnapra ... A legmagasabb túlórát. . . Meggondolandó . . . Nekünk meggondolandó, mert a kis túlóra nélkül ugye . . .

— Ezt nem értem. Most mondta, hogy szép a fizetése. Hát akkor? — érdeklődött tovább az építésvezető.

— Tudja, hozzá van már szokva az ember. Ha megkapom a fizetésemet és nincs túlóra, hiányzik. Ugyebár . . . hiányzik . . .

Kalenda mindent hallott, ott várakozott ő is a folyosón, Latorcza Imre az ablakokat kezdte leszedni, aztán a festéket készítette elő a mázoláshoz.

Az építésvezető kinézett az egyik üres ablakon. Piros cserepes házsor húzódott előtte, a templomtorony körül mintha megállt volna a levegő, s a városon túlról idelátszottak a dombok, mögöttük a kékes-feketén felhőkbe csavarodó hegyek.

Hirtelen fordult meg, majd köszönés nélkül otthagyta őket.

(folytatjuk)

26