Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - KRÓNIKA - Kósa László: Népünk történelmi emlékezete (7. rész: Betyárok és katonák)
A magyar népdalok egyik legnagyobb csoportját alkotják a katonadalok. Számban és változatosságban talán csak a szerelmi dalok előzik meg őket. A bevonulástól a leszerelésig, háborúban és békében, szinte az egész katonaélet, annak minden lényeges részlete leírható katonadalokból vett sorokkal. Egy részük még a civil életről szól. A besorozott és behívott legény búcsúzik a családjától és a szerelmétől. Legtöbben ilyenkor indulnak először távolabbi útra, addig legmesszebbre a közeli városban jártak vásárban. Az osztrák hadseregben szokás volt a legtávolabbi tartományokba vinni az újoncokat. Egy-egy olasz,cseh,lengyel városnév fölbukkanása emlékeztet rájuk. Különben a magyar katonadalokat kérdéses helyhez és időhöz kötni. 1715 és 1945 között szinte bármikot énekelhették azokat, amelyeket a néprajzi gyűjtők följegyeztek. Legfeljebb nem azonos formában. Megmásították a szövegben a királyok, hadvezérek neveit, a helységneveket és a katonai szakkifejezéseket. A besorozás utáni időkről tanúskodnak a hajnyírás megalázó voltát, a kemény kiképzést, az embertelen bánásmódot panaszoló énekek. Megszólal azonban a hetyke hang is, amelyik igyekszik elfelejteni az otthonhagyott szeretőt és gondtalannak vallja a katonaéletet. Jellemzőek a fegyvernemek közötti vetélkedést kifejező dalok. 1918 előtt a huszárság számított a hadsereg elitjének. A huszárok nyalkaságát, ügyességét, másoktól különb voltát számos szöveg dicséri. Gyalogos és tüzér már ritkábban kérkedik hovatartozásával. Háború idején megváltozott a katonadalok hangulata és témája. Elfelejtődtek a kaszárnyaélet gyötrelmei, a kimenőkön vett szabad lélegzetek, helyettük előtérbe kerültek a sebesülés és a halál. Fölhangzottak a csatadalok. A régi háborús katonanóták visszavisznek az idegen érdekekért vívott csatákba, az olasz, a porosz, a boszniai harcterekre, legtöbbjük mégis az első világháborúra utal. Talán sosem termett annyi háborús katonanóta, mint akkor. A katonanóták közt természetesen békedalok is vannak. A háborúkban ezek legalább annyiszor elhangzottak, mint a csatáról szólók: Színaranyból van a béke trombitája, Annak a fújását, de sok kislány várja, Fújjad kürtös, fújjad kürtös, elfújod-e végre, Vajon mikor lesz a háborúnak vége? A túlélők igyekeztek elfelejteni a borzalmakat. Éveknek kellett eltelniük, míg megjött a kedv a kalandok elbeszélésére. A katonák élményelbeszélései is a történelmi emlékezetbe tartoznak, a néprajz azonban alig foglalkozott összegyűjtésükkel, mert sok esetben kevés bennük a folklorisztikailag számbavehető elem. Szinte mindenki a maga elképzelése szerint mondja el viszontagságait. De a folklór felé tolódó elbeszélésekben mind több lesz a mesébe illő hőstett. A nagyotmondó katona tipikus alakja irodalmunkban Háry János. Hogy mennyire valós figura lehetett már korábban is, azt többek közt Gvadányi, Vörösmarty versrészletei és Petőfi János vitéze bizonyítják, amely nem egyéb mint egy csodálatosan kiszínezett obsitos történet. A ma élő legidősebb nemzedéknek — a néprajzi gyűjtés általános tanulsága szerint — leghálásabb elbeszélői témája az első világháború emléke, sok érdekes és hátborzongató részlete. Bizonyára a második világháború is adott alkalmat hasonló élményelbeszélések keletkezésére, csak ez a minden eddiginél véresebb pusztítás még túl közel van hozzánk, békésebb részletei sem szelídültek mesévé. (folytatjuk) 96
