Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Szabó Magda: Termékeny sivatag

ban másunk lakásán jön össze a pesti részleg, s úgy segítjük egymás gyerekeit, mintha a saját családunkról volna szó. Az iskola egyházi nevelése (ami a külsőségeket illeti, azt igyekeztünk kijátszani, Agancsos barátnőm a templomban az egyenkalap alatt csavarta szőke haját gumivillába, én körömlakkot vittem a padba és halálmegvető bátorsággal figyeltem, hogy kanyarog a lakkszalag a lassú zsoltárdallam mellé, máskor meg még a miatyánk előtt kilógtunk konvojszerú'en a Kossuth utcai templom hátsó oldalán, hogy elérjük a moziban az olcsó diákelőadást, ahová persze engedélyt kellett volna kérnünk) nyomot hagyott valamennyiünkben mindörökre. Nem Kálvin mester tételes hite tekintetében — a magatartásunkon. A Dóczi megtanított bennünket bizonyos emberi attitűdre, abszolút fegyelmezettségre, megszoktuk, hogy ne nyafogjunk, hogy elviseljük az ütést, hogy ne roskadjunk össze a szokatlan terhelés alatt, megszoktuk a fegyelmezett protokollt is, a mozdulatot, ahogy a Gályarabok Oszlopára koszorút helyezünk október harmincegyedikén, a vigyázzt, amely a márciusi ibolyaillat mellé Petőfi emlékének járt, egyáltalán: belénk verték, hogy el tudjuk viselni az életet akkor is, amikor nagyon nehéz. Ha egyszer statisztikát készítenének ennek az intézetnek a tanulóiról, sajátos eredményre bukkannának, szinte minden kitüntetéssel vagy jelesen végzett növendéke vezetőkáder, híres ember valahol. Gyermekkorom Debrecenje Baltazár püspök Debrecenje volt, aki komoly harcot indított az antiszemitizmus ellen, ez is a Dóczi egyik adománya, hogy idején megtanultuk: különbség az emberek között csak erkölcsi és szellemi képességeik foka szerint tehető. Pórul járt volna az intézetben az, aki mást érzékelt volna zsidó vallású osztálytársában, mint azt, hogy annak más időpontban van a vallásórája, és micsoda szerencsés, tartja a mi ünnepeinket is meg a sajátját is. Sokat adott ez az iskola mindnyájunknak, ma se tudok úgy hazamenni Debrecenbe, hogy ha csak egy kurta séta idejére is, de meg ne keressem a Dóczit, amelynek önmagamhoz való szigorúságomat, teherbírásomat és munkafegyelmemet éppúgy köszönöm, mint azt, hogy egyetemista koromban olyan alapra építkezhettem, amin ma is megállhatok.

Hajdani nevelőtestületéből több arc fordul felém a múltból, mindegyik tulajdonosának köszönhetek valamit. Horváth tanár úr — Bartók és Kodály tanítványa — megnyitotta a fülemet a zenének, megtanított a klasszikus muzsika ismeretére és értésére éppúgy, mint Kodály és Bartók művészetére, s örökre eliszonyított a műdaltól és az ál-magyar nótáktól. Hitler már uralomra jutott, amikor elzavarta a nyolcadik, az érettségiző osztály követét, aki bejelentette neki, osztálya a tradíció szerint a Ballag már a vén diákkal készül búcsút venni az iskolától, szíveskedjék átvenni velük a dalt. ,,Ki innen — förmedt rá Horváth tanár úr —, német diákdalt nem fújunk Debrecenben, nem tűröm, hogy egy fiatal lány azzal a programmal hagyja el az iskolát, hogy filiszter óhajt lenni. Az osztály a következő dallal fog végigvonulni a termeken: ,,Rigómadár, ne szállj fel a fára, inkább szállj a Dóczi ablakára, fütyüld el a legszebbik nótádat,nem hívnak már engem dóczistának.” Még alsós voltam, mikor tankönyvet írt, s rámbízta: lektoráljam, értem-e, szeretem-e, meg tudom-e majd tanulni. Úgy néztem rá, mint egy istenre a megtiszteltetéstől. Máskor meg a kezembe nyomott egy német kórusművet, csináljak a szövegéből műfordítást, de rendben legyen a ritmikája, különben nem tudjuk énekelni. Álltam, forgattam, néztem — megcsináltam. Mikor később, sokkal később, nem publikáltam, csak műfordításokat készítettem, gyakran eszembe jutott Horváth tanár úr, aki emellett a legnagyobb lelkinyugalommal a sarokba kergetett, ha úgy érezte, megérdemeltem, letolt, elmondott mindennek, s közben cserélgette a művészlemezeket a gramofonján a zeneteremben, s villogó szemmel figyelte, amint rosszul elemzek vagy félrefogok.

Szondy tanár úr, amikor egyszer megnyertem valami hajdúsági magyar dolgozat pályázatot, magához hívatott és közölte: író lesz belőlem, a mai nappal vége a gyerek53