Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 11. szám - Üzenet az egykori iskolába - Szabó Magda: Termékeny sivatag
mányos sikerek is itt okoztak örömet Anyámnak, s persze nékem is. Jó tanárok voltak, emberségesek s nem lenne okom, hogy ezt elhallgassam, kisebbítsem. 3. Az egyetem már nem úgy iskola, mint az előzők, s a mi időnkben még különösen nem volt az. Az egyetemi stúdiumaimról nem is írnék, pedig igazán kitűnő professzoraim voltak, sokat köszönhettem nekik. Sík Sándor, Imre Sándor a pedagógia, Várko- nyi Hildebrand a lélektan professzora és a két klasszikus filológus: Huszti József, Förster Aurél. S végül, de nem utolsó sorban, a folklorista professzorom, aki meghódított, szakmára nevelt: Solymossy Sándor. írtam is róluk, s a szegedi egyetem iránt nem csökken a hálám, ha nem az egyetemről s nem professzoraimról írok. A szegedi egyetemi évek alatt kerültünk össze másfél esztendő ismerkedése idején tizenöten, akik megalakítottuk a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát Buday György vezetésével. Sokat és sokszor írtam a Kollégiumról, útnak indító éveinkről. Életünk legnagyobb ajándéka, megtartónk ez a Kollégium volt, még akkor is, amikor funkcióját betöltötte, amikor már elkerültünk a világba, ki ide, ki oda. Közülünk, akik ma még itthon vagyunk havonta, két hetente, mindegyre találkozunk, együtt vagyunk, bármelyikünk gondja mindnyájunké. Megöregedvén sem idealizálom ezt a csodálatos néhány évet, de nem feledhetem indításait. Igaz, Solymossytól sokat tanultam, de a tanyák közti utakat, a falujárást a Kollégium agitációs útjain tanultam meg igazán. Legutóbb Tolnai Gábor emlékezett erre az időszakra, s a többi közt felidézte, hogyan is magyaráztam a paraszti hallgatóknak a zsúfolt, nehéz szagú iskolateremben a Ludas Matyit. Igen, tanítottunk is, de főként tanultunk. Ez volt a mi iskolánk, a mi egyetemünk, hogy Gorkijtól kölcsönözzem a kifejezést. A két világháború közötti paraszti lét törvényeit, a társadalom törvényeit itt ismertem meg, ismertük meg mindnyájan. Még Erdei Ferenc is, aki pedig saját családján keresztül, belülről ismerkedett a paraszti léttel, elismerte, hogy mit adott néki a Kollégium, az ottani politikai munkánk. Amikor — s nem is egyszer — meg-megkérdezik tőlem, hogy a kutató, a folklorista szakember hogyan lehet egyszerre politikus, a kérdést nincs kedvem sem komolyan venni, sem megérteni. Ezekben az egyetemi években egyszerre, együtt tanultam a kettőt, elválaszthatatlan volt a folklór is, meg a görög-latin stúdium is a politikától. Elválaszthatatlan volt éppen társadalmi tapasztalataimtól a politikai cselekvés vállalása. Ez volt bizonyára ennek a korszaknak lényege, s egyetlen frázisra sincs szükség belső igazának megerősítésére. Ezt adta nékem az egyetem, a Kollégium. SZABÓ MAGDA TERMÉKENY SIVATAG Debrecenben jártam iskolába, valamivel hamarabb megkezdtem a tanulást, mint más gyerekek: októberben születtem, még nem voltam hatéves, amikor beírattak a híres Dócziba, amelyben anyám, nagyanyám s a legtöbb nőrokonom nevelkedett: a Debreceni Református Egyház Leánynevelő Intézetébe. Itt aztán elvégeztem a négy elemit, nyolc gimnáziumi osztályt töltöttem benne, miután az egyetem gyakorló- iskolája is volt, egy gyakorló tanári esztendőt is, és miután megkaptam tanári diplomámat és ledoktoráltam, benne kezdtem meg tanári pályámat is, mint óraadó. A Dóczi talán a legszigorúbb nevelőintézet volt az országban, s mikor én a növendékei közé kerültem, fennállásának második évszázadába fordult. Eleinte csak egyetlen, ősöreg épülete állott, később felépült az új, akkoriban csodaszámba menően modern, légfú'téses új szárnya is, emelkedő padsorú előadókkal, külön rajzteremmel, szertárak50
